Szervezeti karrierfejlesztés és eszközei a 21. században
Abstract
Az elmúlt egy-két évtizedben megkérdőjeleződött, hogy szükséges, vagy érdemes-e a
szervezeteknek szerepet vállalniuk alkalmazottaik karriermenedzselésében. Köszönhető ez a
meggyengült munkavállalói-munkaadói kapcsolatoknak, illetve a szervezeteken átívelő karrier
utaknak (Cappelli – Keller, 2013). A megváltozott dolgozói-munkáltatói viszony
mindenképpen azt indokolja, hogy érdemes átgondolni a karrierfejlesztési gyakorlat tartalmát.
Több ízben is szóba kerül a különböző földrajzi területekről származó szakirodalmakban, hogy
manapság az egyének szeretik maguk irányítani sorsukat, valamint sokkal fontosabbá vált
számukra, hogy foglalkoztathatóságukat növeljék, mint hogy hosszútávon stabil munkahelyük
legyen. Viszont azzal a véleménnyel is találkozhatunk, hogy bár úgy tűnik, a szervezetek szava
egyre kisebb ebben az ügyben, nem biztos, hogy ez ténylegesen így is van. Számos kutatás azt
igazolja, hogy a munkahelyváltás legfőbb oka a karrierlehetőségek hiánya, a munkavállalók
nem látják karrierlehetőségeiket munkaadójuknál, nem kapnak megfelelő tájékoztatást azokról
(Pl.: Hedge – Rineer, 2017). A munkáltatónak még mindig nagy szerepe van abban, hogy a
munkavállaló miként tudja karrierjét fejleszteni, hiszen ő kínálja a lehetőségeket hozzá.
Az alkalmazott karrierfejlesztési módszerek kapcsán is változások figyelhetők meg az elmúlt
évtizedekben. A szervezetek a tradicionális top-down karrierfejlesztési megoldások helyett
sokkal inkább az egyének fejlesztését és foglalkoztathatóságát jobban támogató technikákat
alkalmaznak (De Vos – Cambre, 2016). A legfrissebb szakirodalmi vélemények további
változtatásokat javasolnak (pl.: Nagy et al., 2018 vagy Bagdadli – Gianecchini, 2019), mert úgy
vélik az alkalmazandó eszközök listája nem teljes és naprakész. A manapság előtérbe került
munkavállalói igényeket – pl.: munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtés, rugalmas
foglalkoztatás – jobban szolgáló megoldások használatát, vagy kifejlesztését szorgalmazzák.
Az említett jelenségek nyomán a doktori kutatásom során elemeztem a 21. századbeli szervezeti
karrierfejlesztési gyakorlat tartalmát és alkalmazott eszközeit.