A pontrendszerek helye a modern sebészi döntésben

Abstract

Gyógyító tevékenységünk alapja mind a diagnosztikus, mind a terápiás lépések megválasztásában a korábbi tapasztalatokból felépülő kánon. A kórismézés során keletkezett információk számokba öntése, a megfelelő adatrészletek csoportokba rendezése a klinikai pontrendszerek működésének alapja. A statisztikai módszerek szolgáltatják az eszköztárat ahhoz, hogy a kinyert adatok összevethetővé, elemezhetővé váljanak. Az elérni kívánt általános cél: a medicina és esetünkben a sebészet területén a minél pontosabb diagnózis és ezen alapuló kórjóslat. A jól felépített pontrendszer alkalmazása esetén a kimenetelt illetően a legjobb döntés meghozásában kell segítséget kapnunk, miközben a betegünknél számított értékhez hozzárendeljük a vonatkozó ajánlást. Az algoritmus eredménye azonban sosem diktátum, az adott helyzetben és betegnél legfeljebb nyomatékos javaslat. A prognosztikai pontrendszer a beteg morbiditási vagy mortalitási kockázat növekedését vagy csökkenését foglalja össze valamely kitüntetett kezelés választása esetén. A prognosztikai ponttal kimeneteli rizikót becsülünk. Megfelelően választott tényezőkkel az alkalmazott prognosztikus modell a nagy populáció adatait extrapolálja az egyénre, a betegünk értékeit a kérdéses esemény (pl. morbiditás, mortalitás) szempontjából számszerűsíti, valószínűségi kategóriába sorolja. A kényelmetlen és átláthatatlan adathalmaz kezelhetőbb formátumot vesz fel. A diagnosztikus és terápiás arzenál folyamatosan fejlődik, a statisztikai módszerek révén az eredmények stabil matematikai alapra helyezhetők. Mindezek számos kórlefolyást jósló rendszer megszületését eredményezték a közelmúltban, és újabbak formálódnak napjainkban is.