A Ta nem izom-invazív hólyagdaganatok korszerű kezelése

Abstract

A húgyhólyagrák az egyik leggyakoribb húgyúti daganat, amely a második helyet foglalja el a prosztatarákot követően. Ezeknek az újonnan diagnosztizált daganatoknak körülbelül fele alacsony malignitású (LG) és> 70% nem izom- invazív hólyagrák (NMIBC). A nem izom-invazív hólyagrák diagnózisának és kezelésének alap pillére a húgyhólyag daganat transzurethrális rezekciója (TURBT) és az Európai Urológiai Társaság irányelveinek legújabb verziója szerint "azonnali kemoterápiás instillációt ajánlunk olyan daganatoknál, amelyek feltételezhetően alacsony vagy közepes kockázatot mutatnak ". Alacsony kockázatú daganatokról beszélünk primer, egyedülálló, TaG1 (alacsony malignus potenciálú papilláris urotheliális neoplázia, LG) és <3 cm, valamint nem társuló in-situ carcinóma (CIS) esetén. A közepes kockázatú tumorok azok, amelyek nem illenek az alacsony kategóriába vagy az alábbiak bármelyikébe: T1 daganat, G3 (magas fokú [HG]) daganat és CIS; vagy visszatérő és nagy (> 3 cm) TaG1G2 / LG tumorok esetén (minden tulajdonságnak jelen kell lennie). Bár az NMIBC egy nem-izom-invazív daganat, jól ismert a recidíva és a progresszió veszélye. Az Európai Rák-Kutatási és Kezelési Szervezet (EORTC) bevezette a pontozási rendszert a betegség újonnani előfordulási valószínűségének és progressziójának kiszámítására. Tudomásunk szerint a teljes túlélés (OS) tekintetében még nem kiadott hosszú távú összehasonlítás a jól differenciált (G1) és a közepesen jól differenciált (G2) Ta daganatok között (az 1973-as Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendszer szerint). Számos nagy esetszámú vizsgálat, amely az NMIBC-betegek hosszú távú túlélését elemzi általában a TURBT és intravezikális kemoterápia után, a túlélési tartomány a vizsgálatok között változik, de többnyire magasabb, mint az izom-invazív hólyagrákban (MIBC).