Kulturális projektek fenntarthatósága Magyarországon
Abstract
Értekezésem a kulturális projektek fenntarthatóságának kérdésével foglalkozik. A fenntarthatóság a DAC kritériumok közé tartozik (OECD, 1911), melyeket elterjedten alkalmaznak az EU standard értékelési módszertanában is, a fenntarthatóság mellett a relevancia, a hatékonyság, a hatásosság és a hatás kritériumait vizsgálva. Az egyes kritériumok az értékelési ciklus más-más fázisában kapnak kiemelt szerepet (Nagy, 2011). A fenntarthatóság elsődlegesen ex-post kerül értékelésre, vizsgálva, hogy teljesül-e az a feltétel, hogy az adott projekt eredményei és hatásai hosszú távon is megmaradnak és fenntarthatóak.
A témaválasztást az indokolja, hogy az Európai Unió és Magyarország költségvetéséből jelentős összegeket fordítanak fejlesztésekre, beruházásokra, ezen belül kulturális projektek megvalósítására. A támogatók minden esetben elvárják, hogy a projektek értékelése mérhető eredményeken alapuljon, és számokban is tükrözze vissza, hogy eredményei hosszú távon is megmaradnak és fenntarthatóak. A kulturális projektek esetében sokszor nem értelmezhető a fenntartási kötelezettség, a projektek keretében létrehozott teljesítmények kedvezményezettek általi használatának, hasznosításának forrása nincs meghatározva, melyet nehezít a gazdasági környezet, a finanszírozási struktúra, valamint a fenntartók
változásai.
A kutatás jelentőségét az adja, hogy kevés olyan szakirodalmi forrást és kevés kutatást találni, mely kulturális projektekkel és azok értékelésével foglakozik Magyarországon. Éppen ezért hiánypótlónak is tekinthető; az előzmények nélküliség okozta egyben a kutatás nehézségeit is, viszont azt is kijelöli, milyen irányban érdemes folytatni a kutatást.