Az első, túlélést meghosszabbító immunterápia, az ipilimumab klinikai és immunpatológiai prediktív markereinek vizsgálata

Abstract

A malignus melanoma kiemelkedő áttétképző képességű, agresszív kórlefolyású daganat, melynek incidenciája a fehér bőrű populáció körében az elmúlt 50 évben gyorsabban növekedett minden más daganaténál. Míg az összes bőrdaganat kevesebb, mint 5%-át képezi, a bőrdaganatok okozta halálozás túlnyomó többségét a melanoma okozza. Magas metasztatikus potenciálja és az a tény, hogy jelentős számban érint fiatal betegeket is, a malignus melanomát jelentős egészségügyi és egészséggazdasági kockázati tényezővé léptette elő az elmúlt évtizedekben. Azimmunellenőrző pontok monoklonális antitestekkel történő blokkolása a metasztatikus melanoma terápiájának egyik legfontosabb stratégiájává vált az elmúlt években. Az ipilimumab az első olyan terápia, amely statisztikailag igazolhatóan meghosszabbította az előrehaladott melanomában szenvedő betegek túlélését. Monoterápiaként ma már csak másodvonalban ajánlott, kombinációban első vonalban alkalmazva viszont az előrehaladott melanomában szenvedő betegek kezelésének aranystandardjává vált napjainkban. Az ipilimumab alkalmazásának legfőbb korlátja jelenleg az, hogy míg a terápiából csak a betegek egy relatíve kis hányada profitál, a súlyos, gyakran életveszélyes mellékhatásoknak minden beteg ki van téve. Vizsgálataink célja az ipilimumab biztonságosságának és hatásosságának elemzése volt a klinikai gyakorlatban, valamint olyan prediktív markerek keresése, amelyekkel előre meghatározható a betegeknek az a csoportja, akiknél a terápia várhatóan hatásos lehet.