Alsóvégtag amputált cukorbetegek utánkövetéses vizsgálata a reziliencia tükrében
Abstract
Háttér és célok Az amputáció a beteget fizikai, pszichés és társas kihívások elé állítja, azonban nagy egyéni különbségek figyelhetőek meg az alkalmazkodás tekintetében. Kutatási célkitűzésünkben a diabetes mellitus szövődményeként alsóvégtag amputált betegek lelki ellenálló képességére fókuszálunk, különös tekintettel mentális egészségük megtartásának, alkalmazkodóképességük létrejöttének megértésére, valamint azon protektív és veszélyeztető tényezők feltárására, amelyek befolyással lehetnek az alkalmazkodási folyamat sikerességére. Módszer Alsóvégtag amputált, diabetes mellitusban szenvedő betegeket (n=54) vizsgáltunk utánkövetéssel az amputációt követő első, illetve hatodik hónapban, a kutatócsoportunk által összeállított kérdőívcsomag segítségével. Kontrollcsoportként egészséges vizsgálati személyeket vontunk be (n=63), valamint 2-es típusú cukorbetegeket (n=32). A kérdőívcsomag tartalmazta a HADS – Kórházi Szorongás és Depresszió Skálát (Hospital Anxiety and Depression Scale), a Connor-Davidson Reziliencia Skálát (CD-RISC), a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS), Tennessee Énkép-skálát, Testkép alskálát [Tennessee Self-Concept Scale (TSCS) / Physical Self], valamint a Folkman és Lazarus-féle Konfliktusmegoldó Kérdőívet (WOC). Eredmények Az amputációt követő hatodik hónapban az alsóvégtag amputált betegek esetében a depresszió, szorongás intenzitása, a negatív érzelmek túlsúlya szignifikánsan csökken, ahogy az is elmondható, hogy a betegek az idő előrehaladtával kisebb mértékű érzelmi fókuszú megküzdési stratégiát kezdenek el alkalmazni. A pozitív érzelmi beállítódás egyre hangsúlyosabbá válik az idő előrehaladtával: nem csak jellemzi a betegcsoportot, de a reziliencia egyik legfontosabb protektív tényezője, ami támogatja az alkalmazkodás és a rehabilitáció sikerességét. Következtetések A depresszió és a szorongás, valamint az intenzív negatív érzelmi beállítódás veszélyeztető tényezőként van jelen, rontják a beteg sikeres alkalmazkodásának lehetőségét. Emellett protektív faktorként tekintünk a probléma fókuszú megküzdési stratégiákra.