A honleányság mint női emancipáció. Kánya Emília alakja és munkássága

Abstract

A doktori értekezés tárgya Kánya Emília író, a Monarchia első női lapszerkesztője (1828--1905) alakjának és munkásságának nőtörténeti elemzése. Módszertani és elméleti tétje a women’s studies eszköztárának finomítása: a láthatóvá tétel terminusának újraértelmezése. A fő elméleti célkitűzést megalapozó meggyőződés szerint herstoryírás nélkül is elképzelhető a láthatóvá tétel programja, mégpedig akképpen, hogyha a láthatóvá tétel gesztusa tágabb (ez esetben a nemek konstrukciójának diszkurzív alakzatait érintő) eszmetörténeti összefüggésekre világít rá. Az első fő, Miért legyen láthatóbb Kánya Emília? című, több fejezetet felölelő szakasz társadalom , irodalom-, és sajtótörténeti érdekeltségű; azon specifikumokat kutatja, amelyek érdemessé teszik Kánya Emíliát arra, hogy a nemek viszonyát középpontba állító kulturális emlékezetben fontos legyen a neve. A második, Kánya Emília (ön)reprezentációja című szakasz az autobiográfia-kutatások, a politikai eszmetörténet, illetve a történetelmélet eszköztárát használja; Kánya textuális önarcképét, politikai nyelvét, majd a kulturális emlékezetben róla formált képet vizsgálja. Az értekezés mindvégig amellett érvel, hogy Kánya Emília szerepformáló tevékenysége jelentősnek tekinthető a nőtörténetben, ami a társadalom-, az irodalom-, és a sajtótörténet tudományterülete felől szemlélve is látható. Alakja és munkássága arra mutat rá, hogy a 19. század második felének Magyarországán a honleányság társadalmi szerepén keresztül valósult meg a (modern értelemben vett) női emancipáció.