Folyóirat-szerkesztés és -kiadás Open Journal Systems (OJS) segítségével

Abstract

Szerző: Lovász Dávid | Cím: Folyóirat-szerkesztés és -kiadás Open Journal Systems (OJS) segítségével (DOI: 10.15170/EKTK-PKA-2021.03) | Megjelenés: Szerkesztő: Ambrus Attila József | Cím: A publikációs kultúra alakváltozatai | Alcím: Kutatástámogatási dimenziók a PTE EKTK gyakorlatában | Kiadó: Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont | Kiadási hely: Pécs | Kiadási év: 2021 | Oldalszám: 160-279. | ISBN (pdf) 978-963-429-675-1 | DOI: 10.15170/EKTK-PKA-2021 --- A szerző által összeállított fejezet arra vállalkozik, hogy egyrészről bemutassa folyóirat-kiadás teljes menedzselését támogató szoftver létrejöttét, előrehaladását, közismertségének növekedését, célszerűségének okait, másrészről pedig, hogy elsajátíttassa a folyóirat-kiadásban érdekeltekkel annak használatát. Az OJS létrejötte annak a folyamatnak az eredménye, amely a tudományos kommunikáció legfőbb csatornájának, a szakmai folyóiratok kiadásának modellváltását indukálta és kísérte. A folyóirat-kiadás korábbi sémájának mennyiségi és minőségi átalakulását az információs-kommunikációs technológia terjedésében, a tudomány fejlődési folyamataiban, valamint az azok nyomán megjelenő publikációs dömping és verseny egyre erősebb érvényesülésében kell keresnünk. Ezek a jelenségek oda vezettek, hogy a folyóiratoknak, azokon belül is a nemzetközi minősítéssel rendelkezőknek mind nagyobb szerep jutott, ám nem csupán a tudományos kommunikációban, hanem a kutatók és az intézmények tudományos minősítésében is. Fontos szempontként jegyezzük meg, hogy szaklapok rangsorának direktívaként használatos presztízsnövekedése nem csupán a tudósok és az intézmények rangsorában játszik döntő szerepet, hanem az egyén karrierjében és az ezzel szorosan összefüggő egzisztenciális boldogulásában, valamint a nemzetközi ismertség, a kutatási programok támogatásában, vagy mellőzöttségében is. Az OJS szerkesztésben való alkalmazása kompatibilis a folyóirat-minősítő rendszerek értékelési szempontjaival, ezért ma már megkerülhetetlen eszközről van szó. Az egyetemi és szakkönyvtári szférában jelentek meg azok az elvárások, amelyek e tékák eddigieknél jóval nagyobb szerepvállalását sürgetik az intézményi kiadványok szerkesztésében, közreadásában és terjesztésében, archiválásában, hozzáférésüknek biztosításában. Ez indokolja egy – a korábbi könyvtári modellben látszólag a könyvtáraktól távol eső feladatot szolgáló – programrendszer könyvtárosok körében történő edukációját. Lovász Dávid művének áttanulmányozása és a benne szereplő gyakorlatok elvégzése, és a részletekben menő ismerete komoly segítséget nyújt a könyvtárosok számára abban, hogy kiválóan megfelelhessenek ezeknek az igényeknek.