Charting the Intersections of Memory and Space. Approaches to the Self in the British Fiction of the Noughties through Four Novels
Abstract
Doktori értekezésem arra alapoz, hogy a 21. század első évtizedében keletkezett művek jelentős hányada tudatosan központi szerepet tulajdonít az egyén és a térképzés eltérő aspektusainak, ezek által kívánja az egyént és annak összetettségét megközelíteni. A vizsgálathoz négy művet választottam ki: Tom McCarthy Remainder (2001), Helen Oyeyemi The Opposite House (2007), Emma Donoghue Room (2010) és David Mitchell Cloud Atlas című 2004-es regényét. Disszertációmban amellett érvelek, hogy az általam górcső alá vett művek esetében az emlékezés természetes előfordulásánál sokkal többről van szó: különösen hangsúlyos szerepet tölt be, és sok esetben ebben rejlik az egyén öndefiníciójának, létének lényege is. Továbbá, meglátásom szerint a négy regény (és további művek is) a teret kvázi szereplőként alkalmazzák, olyan elemként, amely kölcsönös egymásra hatást mutat a művek hús-vér szerepőivel. Így válik az emlékezés mellett a tér központi tényezővé. A művek tapasztalata szerint nemcsak az egyén képezi a teret, konstruálja emlékeit, hanem a folyamat kétirányú. A különböző művek eltérő módokon bár, de minden esetben arról tanúskodnak, hogy az emlékezet és tér kettőse nemcsak befolyásolja, de végső soron konstruálja az egyén identitását.