Az önimádat dimenziói és típusai: az Ortogonális Nárcizmus Koncepció

Abstract

A PhD disszertáció célja egy olyan új értelmezési keretet nyújtani a nárcisztikus személyiségvonások és a nárcisztikus személyiségzavar értelmezéséhez, amelyben a klasszikus pszichiátriai szemlélet tipologikus elemei empirikusan igazolható módon ötvözhetők a modern személyiséglélektan és klinikai pszichológia dimenzionális elveivel, kialakítva ezzel a nárcizmus négyes felosztású modelljét. A műben áttekintésre kerülnek a korábbi meghatározó elméletek és a kurrens megközelítések egyaránt, tételesen bemutatva azok típustani elképzeléseit, amelyek folyamatos fejlődés során vezetnek el a mű középpontjában álló Ortogonális Nárcizmus Koncepció megszületéséhez, amelyben egyaránt értelmezhetővé és leírhatóvá válnak a nárcizmus normatív és pszichopatológiai vonatkozásai. A vizsgálatsorozatban (N=1162) a mű tárgyalja a felvázolt elméleti modell pszichometriai érvényességét, majd megvizsgálja annak alkalmazhatóságát vonáselméleti, pszichodinamikus, pozitív pszichológiai, klinikai és viselkedéses addikciós kontextusokban egyaránt. Az Ortogonális Nárcizmus Koncepció klinikai diagnosztikai és terápiás implementációjának kérdése a megvitatás és kitekintés hangsúlyos részét képezi, melyek egyúttal ki is jelölik a további kutatások releváns irányait, felhívva a figyelmet az elvégzett munka lehetséges limitációira.