Az egészségügyi szakdolgozók általános fizikai-, és mentális egészségének vizsgálata kérdőíves módszerrel

Abstract

Az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók és egyéb szakemberek egészségi állapota a munkában töltött évekkel romlik, ami befolyást gyakorolhat az általuk végzett munka minőségére is. Kutatómunkánk célja az volt, hogy a vizsgálatba bevont egyének eredményein keresztül képet kapjunk az egészségügyi rendszerben dolgozó munkatársak életminőségére ható, a munkaköri feladatokból, munkakörnyezetből és munkaszervezésből (több műszakos munkarend) származó terhelések nagyságáról, különös tekintettel a depresszió szintre, egészségi állapot életminőségre és munkavégzésre gyakorolt hatására, stressz szintre, agressziószintre, illetve fizikai aktivitási szintre. A felmérésben részt vevők egy 5 részből (Észlelt Stressz Kérdőív (PSS), Beck Depresszió Kérdőív, Buss-Perry Agresszió Kérdőív (BPAQ), Nemzetközi Fizikai Aktivitást Mérő Kérdőív (IPAQ),SF-36) álló kérdéssort töltöttek ki anonim módon. Eredmények: A felmérés egyik meghatározó statisztikai, mért adatokkal alátámasztott eredménye, hogy a vizsgált célcsoport fizikai és mentális állapota elmarad az országos átlagtól. Az egészségi állapot SF-36 kérdőív eredményeinél mindkét nem esetében a legalacsonyabb pontszámot a vitalitás és az általános egészségérzet kategóriákban kaptuk. A hazai nők 30%-a küzd depresszióval, míg az egészségügyi szakdolgozók között ez az arány 39,41%. Az egészségügyi szakdolgozók összesített agresszió pontszáma magasabb, mint a magyar eredmények. Az agresszió legjellemzőbb megnyilvánulási formája az egészségügyi szakdolgozók esetében a hosztilitás, ezt követi a düh, harag kifejezésre juttatása, majd a fizikai és végül a verbális agresszió. A felmérésben részt vettek 74,59%-a a magas fizikai aktivitású besorolást kapta, 21,18% a közepes aktivitásút, és mindössze 4,24%-uk esett az alacsony fizikai aktivitású emberek közé. Ugyanakkor az eredményekből látható, hogy a legtöbb mozgást az egészségügyi szakdolgozók a munkájuk során végzik, elenyésző a szabadidőben, illetve a ház köri munkákból származó aktivitás. Az egészségügyi dolgozók esetében minél több munkahelyi fizikai aktivitást végez az egyén, annál nagyobb lesz a depresszió pontszáma. A stressz pontszámok SF-36 kérdőívvel való összehasonlításkor valamennyi alskálával szignifikáns (p<0,001) kapcsolatot találtunk. Megbeszélés: A vizsgált célcsoport munkakörülményeinek és életviteli jellemzőinek összessége azt eredményezi, hogy fizikai és mentális állapotuk elmarad az országos átlagtól. Ebben a jelenségben a hivatásgyakorlás, a munkakörből fakadó terhelések és a fizikai, illetve mentális kockázatokat rejtő munkakörülmények jelentős szerepet játszanak. A munkavégzés közben végzett aktivitás nagyon magas az egészségügyi dolgozók esetében, de az összefüggés vizsgálat csak a szabadidőben végzett tevékenység esetében mutatott szignifikáns eredményt a fizikai és mentális egészségi állapottal.