Az önakadályozás okainak, illetve a kapcsolódó torzítások feltérképezése kérdőíves és kísérletes módszertannal

Abstract

Életünk során gyakran találkozunk olyan ego-fenyegető helyzetekkel, ahol önbecsülésünk védelme forog kockán. Ezekben a helyzetekben védekezési mechanizmusok garmadáját használhatjuk, amelyek közül az egyik az önakadályozás. Számtalan lehetséges okot azonosítottak az önakadályozás megjelenésének hátterében, keveset tudunk ugyanakkor arról, hogy milyen esetleges torzító tényezők játszanak szerepet ennek önbevallásában. Az első vizsgálat célja szerint az önakadályozási hajlam mérésére használt mérőeszköz magyar nyelvre történő adaptációja volt. A magyar nyelvű Önakadályozás Skála (SHS-H) egydimenziós mérőeszközként valid és időben stabil, belső megbízhatósága elfogadható magyar egyetemista mintán. A második és a harmadik vizsgálat az SHS-H működését volt hivatott tanulmányozni magyar mintán, illetve a jelenség eddig nem ismert korrelátumait és potenciális prediktorait igyekezett azonosítani. Eredményeink szerint az önakadályozási hajlam pozitív kapcsolatot mutatott a szégyenre és az externalizációra való hajlammal, az általános rezilienciával, a mentális erővel, valamint negatív kapcsolatát találtuk az önbecsapással. A negyedik vizsgálat a sportban igyekezett megvizsgálni az önakadályozási hajlam, a perfekcionizmus pozitív és negatív aspektusa, és az attribúciós stílus kapcsolatát. Eredményeink szerint a pozitív és negatív események kapcsán megfigyelhető attribúciós stílus és az énkiszolgáló torzítás mértéke részben vagy egészben mediálta a perfekcionizmus két formája és az önakadályozás önbevallása közötti kapcsolatot. Az ötödik vizsgálat egy kísérleti helyzetben tanulmányozta a viselkedéses önakadályozás folyamatát. Eredményeink szerint a képességekről eredetileg alkotott elméletek és a vizsgálat során hallottak egymással interakcióban voltak az önakadályozás megjelenését tekintve. Az önakadályozó kísérleti személyek ezen felül kihíváskereséssel és kíváncsisággal magyarázták viselkedésüket, és visszautasították annak lehetőségét, hogy esetleg az önakadályozás dinamikája okozta volna az előnytelen körülmények választását. Eredményeink szerint tehát az önakadályozás mint védekezési mechanizmus sok szálon kapcsolódik a torzításokhoz, és az ehhez folyamodók többsége nem önreflexív saját viselkedésének védekezési célját illetően.