A szakszervezet jogállása a magyar munkajogban

Abstract

Magyarországon a munkaügyi kapcsolatokat – szinte általános és egyöntetű szakirodalmi megállapítások alapján – a gyengülő szervezkedési szabadság és szakszervezeti jogok, egyre inkább kiüresedő (országos és ágazati) érdemi érdekegyeztetés, továbbá ellentmondásos szabályozási környezet jellemzi. A munka világát (és a társadalmi össztermék újraelosztását) érintő környezet így állandóan változik, miközben az érintetteket képviselni hivatott érdekképviseleti szervezetek véleménye marginalizálódik, sok esetben negligálódik. A jelenséget azok a társadalmi folyamatok is erősítik, amik eleve gátját képezik a kollektív megoldások keresésének, így az egyéni stratégiák megelőzik, de legalábbis nagyban gyengítik a kollektív fellépés igényét és erejét. A munkavállalók – különösen napjaink munkaerő-piaci helyzetében, elsősorban az elmúlt éveket jellemző fokozódó munkaerőhiányra figyelemmel - hajlamosak még inkább az egyéni érdekérvényesítés útját keresni (sok esetben a „lábukkal szavazni”), azaz más munkáltatónál keresni a boldogulást, mintsem közös fellépéssel próbálni javítani a munkafeltételeken. Ez láthatóan megjelenik a szakszervezetek szervezettségi mutatóin is. A doktori értekezés elsősorban a fenti hipotézisek tartalmát tárja fel a hazai történeti fejlődés, a külső és a belső jogi környezet bemutatásával, a hatályos szabályozást – legalábbis szándékom szerint – javító (de lege ferenda) javaslatok és kritikai, elemző megállapítások megtételével. A dolgozat választ keres arra a kérdésre is, hogy milyen jogi szabályozás lenne alkalmas arra, hogy „vitalizálja” a szakszervezeteket, egyáltalán a munkajog önmagában erre megfelelő eszköznek bizonyulhat-e?

As is almost generally and uniformly concluded by the authors of the literature available on the topic, labour relations in Hungary are characterised by weakening freedom to organise, weakening trade union rights, increasingly meaningless (national and sectoral) reconciliation of interests, furthermore, a contradictory regulatory environment. This means that the environment affecting labour (and the redistribution of the gross domestic product) is thus constantly changing, while the opinions of the advocacy organisations meant to represent the interests of those affected are becoming marginalised, or neglected in many cases. This phenomenon is also amplified by the social processes hampering the search for collective solutions from the start, so the individual strategies overtake, or at least greatly weaken the need for, and the strength of collective action. The employees tend to seek ways to enforce their interests individually (in many cases, to “vote with their feet”), that is, to find a job with another employer, than to try to improve the employment conditions by joint action. This is especially true in the current labour market situation, i.e. considering the increasing lack of labour force in the past few years. This is obvious from the indicators of the organisational levels of trade unions as well. The doctoral dissertation primarily endeavoured to explore the content of the above hypotheses by presenting the historical development in Hungary, the external and internal legal environment, as well as by making proposals and critical, analytical remarks that intend to improve (de lege ferenda) the effective regulation. The dissertation also seeks to answer the question of what kind of legal regulation would be suitable for “vitalizing” the trade unions, and whether labour law in itself may prove to be the right means in this respect.