Modern ősiség: A politika sajátosságai Indiában

Abstract

Ez az előszó nem része a tudományos értekezésnek, hanem egy fénykép rólam, hangulati és érzelmi elemekkel bemutatni azt a szemüveget, amin keresztül én látom Indiát. Sokat lehet arról hallani, hogy Indiának milyen ősi a kultúrája és a szentírásai, a vallási rendszere, a hinduizmus mennyire nyitott és összetett, de ezzel együtt egyedi, ráadásul a hinduk több mint 95%-a Indiában él, és emellett a spiritualizmus, a lelki gyakorlatok és a misztikum fellegvára. De vannak olyan jellegű információk is, hogy nagyon sok a szegény, a gazdagok pedig olyan bőségben élnek, ami más országokban elképzelhetetlen, a nők helyzete igen kiszolgáltatott, a társadalmi rétegződést pedig még mindig a kasztrendszer normái hatják át, a kisebbségek helyzetéről, az érinthetetlenek életéről, a hindu-muszlim vallási ellentétekről nem is beszélve. Persze ezeken túl még számos egyedisége van Indiának, amit a nyugat pozitív vagy negatív íznek érez, így a társadalomtudományok területe után érdeklődőknek szinte korlátlan lehetőség kínálkozik a kutatásra. Európából nézve Indiát egy egzotikus lepel is fedi, valami, ami vonz is meg taszít is egyben: a maharadzsák világa, a füstölők illata, a romantikus orientalizmus szívet szorongató történetei, a Taj Mahal, Maugli és Sirkán, mind-mind vágyat ébresztenek az emberben a tapasztalásra, de végül az éhező és kényszermunkában robotoló gyermekekről szóló képek, a szűnni nem akaró, izzasztóan ragacsos hőségről szóló beszámolók, a városi közlekedés elképzelhetetlen emberáradatáról és folyamatos dugóiról, a vonatok tetején és oldalain logó utastömegről, a maláriáról és a tiszta víz hiányáról szóló rendszeres tudósítások megálljt parancsolnak a vágyaknak, így marad a Kabír Bedi és a Szandokán.