MULTIKULTURALIZMUS ÉS ÉPÍTÉSZET - A kultúrák közti párbeszéd terei

Abstract

Eddigi szakmai pályám folyamán, melyből az előző négy évet párhuzamosan töltöttem doktorandusz hallgatóként a Breuer Marcell Doktori Iskolában és Pelényi Margit építész műtermében, számos olyan hatás és élmény ért, mely arra ösztönzött: értekezésemet arról írjam, hogy az épített terek hogyan befolyásolják a mi, eltérő kulturális hátterű, hovatartozású emberek viszonyát egymáshoz. E némileg absztraktnak ható kérdésfelvetés számtalan hétköznapi vetülettel rendelkezik, melyeket egy sokszínű közegben dolgozó építész nemcsak megtapasztal, hanem egyes feladatok esetében tudatosan megfigyelni, átgondolni, hasznosítani is indíttatik. Ezen élmények sorát gazdagítják az itt tárgyalt mestermunkáim: az Ambédkar Iskola kollégiuma Miskolcon, Cserdi község bölcsődéje és a NEST szakrális tere Orfűn. Építészirodai tevékenységem során a két előbb említett munkán kívül is gyakran nyílt lehetőségem hátrányos helyzetű, roma közösségek számára tervezni, Pelényi Margit ilyen irányú kapcsolatainak köszönhetően. Az Ambédkar Iskola vezetőségével, tanári karával szinte folyamatos kapcsolatot ápol az iroda, Cserdibe pedig mintegy nyolc pályázati vázlattervet készítettünk. Megtapasztalhattam, hogy az építészet nemcsak fizikai teret biztosít a közösségek együttéléséhez, hanem maga a tervezés folyamata és az építészeti diskurzus is színterei e közösségek közötti párbeszédnek. Értekezésemben e vetület mentén szeretnék írni az építészetről – tehát nem csak az épületekről -, mint a kultúrák közti párbeszéd tereiről.