AZ ÓLOMÉVEK OLASZORSZÁGA. Az olasz terrorizmus reprezentációjának lehetőségei az elbeszélő irodalomban

Abstract

A disszertáció az olasz terrorizmus, az úgynevezett ólomévek korszakának reprezentációs lehetőségeit vizsgálja a XX. és XXI. századi olasz elbeszélő irodalomban, az események és a trauma elbeszélésének lehetőségei, módozatai minél szélesebb spektrumú ábrázolására törekedve. Az elemzett szövegekben megjelenő különböző perspektívák fontos szerepet játszanak a kollektív emlékezet kialakulásában, komplexitásában. Az eltérő szerepkörökön keresztül detektálható a kollektív emlékezet sokszínűsége és alakulása, amely az egyéni traumából közösségit alkot. A dolgozat egyik fő kérdése, amely minden elemzett mű kapcsán megjelenik, a traumatikus esemény ábrázolhatósága, elbeszélhetősége. Az értekezés első két fejezete betekintést nyújt az olasz terrorizmus történelmébe, politikai hátterébe és irodalmába, valamint felvázolja az értekezés elméleti hátterét adó kulturális traumaelméleteket. Az ezt követő elemző fejezetek pedig az ólomévek irodalmában megjelenő meghatározó témákat, problémaköröket (apa-fiú konfliktus, generációs ellentétek, konspirációs elméletek) mutatja be egy-egy mű elemzésén keresztül. A disszertációban bemutatott traumákra adott reakciók, illetve a trauma feldolgozásának, elbeszélésének narrációs megoldásai nem csupán az olasz irodalom, illetve az olasz terrorizmus szempontjából jelentősek, hanem hozzájárulnak a terrorizmus történetének, alakulásának megértéséhez is. Az 1960-as és 1970-es években megjelenő háború és terror, a terrorista alakja és az idegen jelenléte, a szuverenitás és a függőség, a legitim és illegitim erőszak, valamint az arra adott reakciók és mindezek politikai és művészeti reprezentációi mind olyan kérdések, amelyek megválaszolása a mára nézve is tanulsággal szolgálhat.