Hallgatók a diktatúrában. Fegyelmi eljárások a Rákosi-korszak felsőoktatási intézményeiben (1948–1956)

Abstract

A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett diktatúrában az állammal összefonódó kommunista párt a politikai és gazdasági intézményrendszer irányításának kisajátítása mellett a társadalom tervutasításos működtetését is célozta. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) – saját értelmezésében az össztársadalmi érdekek megfogalmazásának és érvényesítésének egyedül hivatott letéteményese – a politikai, gazdasági és társadalmi alrendszerek valamennyi területén és szintjén igyekezett felszámolni az autonómia és a pluralizmus minden lehetőségét, megnyilvánulási formáját, annak érdekében, hogy a társadalom minél nagyobb hányadát mozgósíthassa a „szocializmus alapjainak lerakásához”. Ennek szolgálatába állítva a kultúra, az oktatás és a tudomány is politikai kérdéssé, a kommunista ideológia és propaganda terjesztésének, valamint a társadalom „átnevelésének” eszközévé vált. A felsőoktatásra kettős feladat hárult: biztosítania kellett egyfelől az ötéves terv teljesítéséhez szükséges diplomás munkaerő kibocsátását, másfelől az új társadalmipolitikai intézmény- és értékrendszert fenntartó generáció kiformálását. Ennek megvalósítása azonban nemcsak intézményi feladat volt: a hallgatók aktív közreműködését is igényelte. A Rákosi-korszak felsőoktatására vonatkozó kutatások elsősorban azokat a kérdéseket helyezik előtérbe, hogy a pártállami felsőoktatás-irányítás milyen feladatokat szánt és milyen kereteket határozott meg az egyetemek és a főiskolák számára, valamint, hogy milyen ideológiát, értékrendszert kívánt közvetíteni a hallgatók felé. Különösen kiterjedt irodalma van a diákság nagyarányú forradalmi részvételének is. E munkák világosan mutatják, hogy a kommunista párt társadalomalakító céljai megvalósítása érdekében a felsőoktatás működését is megkísérelte totális ellenőrzése alá vonni, ám a hallgatóság kommunista szellemű áthangolása terén látványos kudarcot szenvedett.