Az obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) hajlamosító tényezőinek elemzése. A kórkép lehetséges hatásai a szívfrekvencia variabilitásra és a depresszióra.

Abstract

Bevezetés: A disszomniák csoportjába tartozó, éjszakai légzészavarokkal jellemezhető alvási apnoe szindróma népegészségügyi jelentőségét számos vizsgálattal alátámasztották. A kórkép szoros összefüggést mutat a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel, diabetesszel, metabolikus szindrómával és számos pszichiátriai kórképpel. Célkitűzések: A vizsgálat célja volt meghatározni az alvási apnoe szindróma rizikótényezőit, annak sorrendjét a kórkép kialakulására és annak súlyosságára is. További célkitűzés volt a kórkép kardiovaszkuláris egészégre és a depresszióra gyakorolt hatása mellett a tünetek közül a nappali aluszékonyság és oxigén szaturáció jelentőségének vizsgálata. Módszerek: A kutatás során, az Állami Egészségügyi Ellátórendszer által kezelt és tárolt, bezárt intézmények adatbázisából kerültek az anonim adatok feldolgozásra. A kórkép rizikótényezői közül a nyakkörfogat, BMI, életkor és elemzését végeztük el. Az alvási apnoe lehetséges szövődménye és társult betegség elemzése során HRV mutatók változásait és depressziót illetve annak súlyosságát vizsgáltuk. Leíró statisztikát, esélyhányados számítást és járulékos kockázati hányad becsléseket végeztünk. Eredmények: Az egyes rizikótényezők esélyhányadosait összehasonlítva, a férfiaknál a kóros nyakkörfogat szerepel vezető rizikótényezőként, mely a kórkép súlyosságában is jelentős szerepet játszik. A második helyen a kóros BMI szerepel. A férfiak közel háromszor esélyesebbek az OSAS-ra, és több mint háromszor a mérsékelt vagy súlyos kórkép kialakulására a nőkhöz képest. A vizsgált rizikók közül az életkor eredményezett legalacsonyabb esélyhányadost. A női csoport rizikótényezőinek elemzésekor, a kórkép kialakulása szempontjából a vezető helyen az életkor áll. Második rizikótényező a kóros tápláltsági index, legalacsonyabb esélyhányadost a nyakkörfogat vizsgálatakor kaptuk. A HRV mutatók vizsgálatakor az éjszakai értékek esetében születtek szignifikáns különbségek az apnoes és egészséges csoportot összehasonlítva. A kórkép súlyosságát is vizsgálva nem kaptunk valódi különbséget az enyhe és közepes apnoes csoportok mutatóinak átlaga között. A férfi csoportban az OSAS megléte a depresszió és annak mérsékelt vagy súlyos formájának esélyének valószínűségét is jelentősen növeli, mely a nőknél is megfigyelhető, de alacsonyabb esélyhányadosokkal. Vizsgálatunk eredményei szerint, az OSAS-ban szenvedő nők esélyesebbek a súlyos nappali aluszékonyságra, azonban a vizsgáltak közül 61 fő nem él meg nappali alváskésztetést. Férfiaknál ez a szám 128. Az átlagos éjszakai oxigén szaturáció csökkenés, különösen a férfiaknál eredményezett markáns esélyhányadost a depresszió kialakulására és annak súlyosságára vizsgálva is. A csökkent szaturáció mellett töltött alvásidő esetében, még magasabb esélyhányadosokat kaptunk a depresszió kialakulására és annak súlyosságára is, melyek már szintén jelentősek a női csoportban is. Új eredmények: 1. Az éjszakai alvás során jelentkező oxigén szaturáció csökkenés, és az mellett eltöltött alvásidő jelentős rizikótényezője a depressziónak. 2. A depresszió és annak mérsékelt vagy súlyos formájának hasznosabb prediktora az éjszakai csökkent oxigén szaturációs átlag és a csökkent szaturáció alatti alvásidő, mint az AHI. 3. Az OSAS betegek által megélt nappali alváskésztetés gyenge prediktornak minősül a kórkép és annak súlyossága szempontjából is.4. Az OSAS diagnosztikai kritériumait nem kimerítő (nappali aluszékonyság és AHI >15), betegek az éjszakájuk nagy részét tölthetik csökkent oxigén szaturáció mellett.