Integrált közösségi ellátások szerepe a felépülésben - egy hatékonyságvizsgálat tükrében

Abstract

A disszertáció a szkizofrén betegek számára elérhető közösségi alapú pszichoszociális ellátás két különböző formájának (pszichiátriai betegek közösségi és nappali ellátása) összehasonlítását tűzi ki célul. A dolgozatban bemutatott longitudinális vizsgálat célja a pszichoszociális intervenció hatásának vizsgálata a szkizofrénia diagnózissal élő egyének életében, a szociális kogníció, az egészségügyi és szociális szükségletek és a reziliencia tekintetében. A disszertáció elméleti részében a pszichiátriai ellátás és kezelések történeti hátterének bemutatása a főbb nemzetközi és magyar vonatkozások megemlítésével történik. Ezt követően a pszichiátriai betegek közösségi ellátási formáinak bemutatása, majd a közösségi alapú ellátásokra ható főbb szemléletek, nézőpontok áttekintése olvasható. A következő fejezetben néhány európai ország gyakorlatának ismertetése történik a mentális problémával élő személyek kapcsán, a fejezet végén pedig a magyar viszonyokkal való összevetés olvasható. Ezt követi a közösségi típusú ellátások megjelenése és alakulása hazánkban, majd a főbb módszertani elemek ismertetése a közösségi pszichiátriai ellátás és a pszichiátriai betegek nappali ellátása vonatkozásában. A továbbiakban a szkizofrénia főbb jellemzőinek bemutatása a stressz, megküzdés, reziliencia és szociális kogníció tekintetében. Az értekezés második felében kerül ismertetésre a pécsi közösségi modell kialakulásának főbb jellemzői, ezt követi a longitudinális kutatás bemutatása. A kutatás fő célja a pszichoszociális intervenció hatásának vizsgálata a szkizofrénia diagnózissal élő egyének életében. Alkalmazott vizsgálati eszközök: Social Cognition Analizer Application (SCAN), Camberwell Szükségletfelmérési Interjú (CAN-R-hu), aConnor-Davidson Reziliencia Skála (CD-RIS-C) és két kiegészítő vizsgálati eszköz: Pozitív és Negatív Tünet Skála (PANSS) remisszió kritérium és a Működések átfogó értékelése skála (GAF). A vizsgálat 91 fő bevonásával zajlott, fél éves utánkövetéssel. A 3 csoport (REKP, KE és kontroll-csoport) közül kettő, a REKP és KPE csoport tagjai produkálták a jobb eredményeket, kettejük közül is a REKP tagjai esetében a nagyobb a pozitív elmozdulás a vizsgált dimenziók, elsősorban a funkcionális működés tekintetében.