A mentalizmus új útjain - A megújuló kognitív tudomány és a mentalista nyelvfilozófia közelítési lehetőségei a jelentésalkotás problematikájának tükrében

Abstract

A mentalista felfogás szerint a nyelv szerepe a nem-nyelvi eredetű mentális tartalmak közvetítése, a mentális világ elemzésének ezért logikai elsőbbsége van a nyelvi kompetencia magyarázatában. Ez a nézet az interpretácionalista nyelvfilozófiában is erőteljesen jelen van. Ebben a nyelvfilozófiai irányzatban verbális kommunikáció beszéd aktusokban nyilvánul meg, mely aktusokban a résztvevő feleknek az interpretáció folyamatában fel kell ismerniük egymás szándékait és azonosítaniuk kell a közleménnyel kapcsolatos előzetes attitűdöket is, mivel éppen ez a kommunikációs aktus sikerességének kritériuma. A kognitív tudományban bekövetkezett, un. E-fordulat (a kogníció „embodied, embedded, extended, enacted, emotional, evolutionary”) következményeként a mentális világ leírása megváltozott a korai kognitív tudomány modelljéhez képest. Az új paradigma értelmében a mentális világ működéséért nem kizárólag agyi, komputációs folyamatok tehetők felelőssé, hanem az észlelés és a cselekvés is kognitív, továbbá a mentális folyamatok és tartalmak létrejöttében a szenzoros és motoros rendszereknek konstitutív szerepe van. Ez az un. „embodiment” tézis kiindulópontja. E szemlélet a kogníciót az agy, a test és a környezet között zajló interaktív tevékenységen alapuló dinamikus rendszenek tekinti, és azt hangsúlyozza, hogy az erők, amik a kognitív aktivitást hajtják, megoszlanak az ágens és a szituáció közötti interakcióban. A kognitív szemantikai elméletekben az új szemlélet hatására a szituált megismerés válik a nyelvi jelentés elsődleges forrásává. A mentális világ működésének embodiment tézis alapú leírása a nyelvre, mint kognitív képességre vonatkoztatva többek között a nyelvi intencionalitás, a reprezentáció és az interpretáció fogalmainak újra-definiálását teszi lehetővé. Az E-fordulat téziseire épülő kognitív szemantikai elméletek szerint a konceptualizáció folyamatai elválaszthatatlanok attól a szenzomotoros értelemben is interaktívnak tekinthető tevékenységtől, mely során az ágens közvetlen környezetét cselekvő, aktív módon felfedezi. Ennek eredménye számos olyan szenzomotoros emlék, mintázat, szituációs keret és viselkedési lehetőség, melyek a nyelvhasználat során releváns módon, a jelentéskonstrukciót segítő célból zajló kognitív-imaginatív multimodális szimuláció által re-enaktálható, ami egyben intencionális tartalommal tölti fel az interpretáció elemeit. Dolgozatomban amellett fogok érvelni, hogy az E-fordulat kognitív tudományára alapuló szemantikai elméletek tanulmányozása gyümölcsöző vállalkozás lehet a mentalista nyelvfelfogás hívei számára. A kognitív tudomány filozófiájának aspektusából részletesen bemutatom az E-fordulat téziseit és az ezekre alapuló szemantikai elméleteket. A dolgozat utolsó harmadában kísérletet teszek ismert nyelvfilozófiai problémák elhelyezésére és vizsgálatára a felvázolt, „E-mentalizmus” keretein belül. E kísérletben kiemelt szerepet kap a perceptuális és cselekvés orientált nyelvi reprezentáció, továbbá a multimodális szimuláció, mint nyelvi interpretációt segítő folyamat, mely elméleteket a nem szó szerinti jelentés problematikájának új megvilágítására használok fel, amit társalgási implikatúrák és fogalmi metaforák elemzésével mutatok be.