Funkcionális és morfológiai különbséget mutató trombociták egészségesekben és aggregációgátlót szedő betegekben

Abstract

A modern prevenciós szemlélet terjedésével, az egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszer a vérlemezke-aggregációgátlók csoportjába tartozik. A kezelés ellenére fennálló magas reziduális vérlemezke-reaktivitás (HRPR= high residual platelet reactivity) háttere nem tisztázott. Az egyénre szabott kezelési elvek segítségével a trombo-vaszkuláris események száma csökkenthető lehet. Ezen elvek mentén fogtunk bele a vérlemezkék funkciójának és morfológiájának egy új megközelítésű komplex vizsgálatába. Ha eredményeink gyakorlatba ültetésével egy kicsit is sikerül javítani a betegek kimenetelén, akkor már elégedettek lehetünk. A trombociták a megakariocitákból képződnek a csontvelőben. Egyik fő funkciójuk a hemosztázisban van. A trombociták átlagos élettartama a keringésben 7-10 nap. Kvantitatív értékben meghatározott normál tartomány 150-400 G/l. A vérlemezkék labordiagsznosztikája széles palettát ölel fel: vérlemezke-szám, átlagos vérlemezke-térfogat, aggregometriai (funkcionális) vizsgálatok, áramlási citometria, ADP-t és szerotonint vizsgáló módszerek, valamint ide sorolható a vérlemezkék elektronmikroszkópos analízise is. A trombociták aktivációjuk során változást mutatnak méretükben, alakjukban és aggregációjukban. Trombo-inflammatorikus aktivitásuk a vaszkuláris betegségek kialakulásában jelentőséggel bír. Ezek tisztázása hozzájárulhat a személyre szabott gyógyszeres kezelési stratégia kialakításához. Az éretlen vérlemezkék az érett vérlemezkékhez viszonyítva pro-trombotikus aktivitást mutatnak. Az éretlen vérlemezke-frakció (IPF=immature platelet fraction) magasabb aránya a koronária és a stroke betegekben a kezelés ellenére fennálló reziduális vérlemezke reaktivitás egyik oka lehet. A közelmúltban megjelent tanulmány szerint a clopidogrelre adott gyengített válaszkészség hátterében a megnövekedett IPF állhat. A trombocitafelépítés karakterisztikájának megismerésében, illetve a morfológiai abnormalitások kimutatásában a transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM) tekinthető a gold standard módszernek. A vérlemezkék különböző típusú, mennyiségű granulumot tartalmaznak. Míg a dense-granulumok főleg az éretlen trombocitafrakcióra jellemzőek, addig az α-granulumok száma elsősorban az aggregációs funkcióval hozhatók összefüggésbe. A kis α-granulum sűrűséggel bíró vérlemezkék az aggregáció tekintetében kevésbe tűnnek aktívnak. Korábbi tanulmányok szerint nagyobb adhéziós kapacitással bírnak a magas α-granulum számmal rendelkező vérlemezkék. Az emelkedett vérlemezke-denzitás az akut koronária szindrómák esetében is kimutatható volt. Ugyanakkor, a vérlemezkék denzitása a tromboinflammatorikus anyagok (pl. beta-tromboglobulin) szekréciójával csökken. Korábban, intézetünkből Bogár L. és társai a fehérvérsejtek mozgását vizsgálva a teljes vér egyórás gravitációs szedimentációja során megalkották a leukocita antiszedimentációs ráta (LAR) fogalmát. Ennek klinikai alkalmazása az infekciók kialakulásának korai detektálásban hasznosnak bizonyult olyan kórállapotokban, mint például a szepszis, égésbetegség, valamint a poszt-stroke infekció előrejelzése. Logikusnak tűnt tehát, hogy más alakos elemek, így a vérlemezkék viselkedésének hasonló tanulmányozása klinikai relevanciákat hordozhat.