A magyar regionális fejlesztési ügynökségek és működési környezetük

Abstract

A Hetedik jelentésnek a gazdasági, szociális és területi kohézióról a fő üzenete: „Az én régióm, az én Európám, a mi jövőnk” (Európai Bizottság, 2017). Egy olyan uniós programozási időszak közepén született ez az üzenet, melynek már a kezdetére Magyarország megszüntette mind a Regionális Fejlesztési Tanácsokat, mind pedig a regionális fejlesztési ügynökségeket (RFÜ). Jelen disszertáció arra keresi a választ, hogy a magyarországi RFÜ-k számára adott volt-e az elmúlt két évtized során az a támogató környezet, amelyre a potenciáljuk teljes kiaknázásához és a nyugati társintézményekhez hasonló fejlődési pálya bejárásához volt szükségük. Továbbá annak az áttekintése, hogy az RFÜ-k megszüntetését is magával hozó, jelenkori kihívásokkal megküzdő kormányzati területfejlesztési intézményrendszer milyen módon igyekszik ellátni a klasszikus RFÜ-s funkciókat. A kutatás interdiszciplináris megközelítéssel igyekszik vizsgálni azon történeti, szociális, gazdasági és legfőképp szakpolitikai összefüggéseket, melyek érdemben befolyásolták a nyugat-európai és a hazai ügynökségek fejlődési pályáját. A vizsgálat körüljárja a téma szempontjából releváns közgazdasági és helyi gazdaságfejlesztéshez kapcsolódó elméleteket, és kitér a területfejlesztéssel kapcsolatos uniós politikák, és a hozzájuk kapcsolódó – alapvetően kelet-közép-európai – uniós forrásfelhasználási rendszerek áttekintésére is. A magyar kontextus és ügynökségek elemzéséhez a szerző kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt segítségül hív. Különös hangsúly kerül a rendszerváltást követő regionalizmus és az ügynökségek működési környezetét jelentő fejlesztéspolitikai intézményrendszer folyamatainak áttekintésére. Ezt a szerző jogszabályok és kormányzati szakpolitikák végrehajtásának elemzése, statisztikai adatok vizsgálata, szakpolitikai dokumentumok, jelentések és külsős tanácsadói elemzések tanulmányozása által végzi el. Az említettek mellett a magyar ügynökségek operatív tevékenységének feldolgozása a feladatellátásukhoz kapcsolódó dokumentációk (operatív programok, éves munkatervek, közhasznú jelentések, időszaki beszámolók) vizsgálata, saját adatbázisok építése, a fellelt információk újabb szempontú vizsgálata és interjúk elvégzése nyomán valósult meg. Az ügynökségek egyes életciklusaira jellemző tulajdonságaik meghatározásához a szerző a nemzetközi szakirodalomban is elfogadott értékelési metódust vett alapul, és módosított a kutatási céloknak megfelelően. A vizsgálat eredményei azt a következtetést engedik levonni, hogy a magyar ügynökségeknek már létrejöttüktől fogva kedvezőtlen szakpolitikai környezetben kellett végezni feladataikat. Így tevékenységi körük mindvégig korlátozott volt, fejlődésük külső gátak által volt keretek közé szorítva. A megszüntetésüket követően más szervezetek nem voltak képesek funkcióik teljes spektrumának átvételére. Ezáltal is csökkent annak a kormányzati centralizációs törekvés sikerének a lehetősége, mely a globális kihívásokkal és a területi egyenlőtlenségekkel hivatott megküzdeni.