Az instabil variancia kezelése az ökonometriai modellekben
Abstract
Az ökonometria hazai művelése ma már több évtizedes folyamatos múltra tekinthet vissza.
Az ökonometria egyes témaköreinek, statisztikai módszereinek alkalmazása rendszeresen
megjelent a közgazdasági tanulmányokban, és - ha nem is önállóan - beépült a közgazdasági
felsőoktatás tantárgyaiba, itt elegendő csak arra gondolni, hogy a közgazdasági egyetemeken
tanított statisztika tantárgy nemcsak az ökonometriai módszerek statisztikai megalapozását
szolgálta, de átvette a tudományág különböző részterületeinek tárgyalását is1. Az ökonometria
szélesebb körű elterjedését, gyakorlati alkalmazását erőteljesen gátolta a tervgazdasági típusú
gazdálkodás jellege, a gazdasági adatok szerkezete, esetlegessége, a hosszú távú összehasonlítható
gazdasági idősorok hiánya, és végső soron a felhasználók, a gazdasági döntéshozók
érdektelensége. A gazdasági és politikai rendszerváltozás itt is áttörést hozott. Egyrészt a gazdaság
dinamizálásával együtt érdekessé váltak a hosszú, és ezért ökonometriai módszerekkel
is értékelhető idősorok, például a pénzügyi idősorok, másrészt a gazdaság szereplői (és itt
különösen a multinacionális cégekre kell gondolni) egyre inkább igénylik azokat a gazdasági
számításokat, mikro- és makro-szinten egyaránt, amelyek ökonometriai módszerekkel oldhatók
meg eredményesen. Az utóbbi években az egyetemek is felismerték (nyugati mintára) az
ökonometriai alapfogalmak oktatásának fontosságát, önálló tárgyként kezdték oktatni nemcsak
az ún. „elit szakokon".