A fájdalomadaptáció többszempontú pszichológiai vizsgálata: a téri- és az időtényezők szerepe
Abstract
Az egészségpszichológia egyik fontos területe a fájdalomélmény kialakulásának tágabb problémaköre. A fájdalom pszichés és organikus tényezők együttes hatására alakul ki, megfigyelése és karakterizálása fontos diagnosztikai elem, a fájdalomcsillapítás pedig az egyik legősibb terápiás cél az orvostudományban (Kulcsár, 1998). A fájdalomélmény létrejöttében a fizikai és pszichés tényezők szoros kölcsönhatása játszik szerepet, ahol a központi idegrendszeri hatások nem csak az élményben, hanem az estleges kórlefolyásban is jelentős szerepet játszhatnak. A fájdalom rendszerként értelmezhető, annak minden aspektusával és modalitásával. Mivel a fájdalommal kapcsolatos különböző agyi területek egymással szoros funkcionális kapcsolatban vannak, a hangulat, az érzelmek, az emlékek és más kognitív folyamatok, illetve viselkedési minták együttesen alakítják ki azt a hátteret, mely végül a „top-down” szabályozáshoz vezet. A fájdalomészlelést befolyásoló kognitív és affektív folyamatok számos ponton kapcsolódnak egymáshoz. Az elvárások, a fenyegetettség érzés, a figyelem és a katasztrofizáció egymást anticipálva működnek. A fájdalom kialakulásában a tér jellemzőihez, illetve az idő előrehaladásához köthető folyamatok is szerepet kapnak (Jepma és mtsai, 2014). Mindkét fő adaptációs mechanizmust – a fájdalom-habituációt és fájdalom szenzitizációt – is befolyásolják tér-idő tényezők. A habituáció defíníció szerint egy ismételt ingerek hatására bekövetkező válaszcsökkenés, míg a szenzitizáció a válaszban megjelenő növekedést jelent új, erős, vagy fájdalmas stimuláció hatására (Prescott, 1998). A következő vizsgálatsorozat célja azoknak az emberi viselkedést irányító kognitív és affektív, pszichológiailag fontos idői és téri tényezők vizsgálata, melyek segítségével a fájdalom szubjektív élménye pontosabban előrejelezhető és így a fájdalom kezelése hatékonyabban végezhető.