Stratocumulus felhőben lejátszódó szulfátképződés modellezése csatolt bin kémiai és mikrofizikai sémával

Abstract

A levegőkémia, mint a meteorológia egyik legfiatalabb tudományága, a 20. sz. második felében indult gyors fejlődésnek, azonban a légkörben lejátszódó különböző kémiai folyamatok kutatása már jóval korábban, a 19. sz. végén megkezdődött. A levegő kémiai összetételének vizsgálata során kiderült, hogy a légkör számos gáz elegye. A különböző tulajdonságú gázok a légköri állapothatározók és a napsugárzás függvényében reakcióba léphetnek egymással és a jelenlévő aeroszol részecskék bevonásával komplex gáz- és folyadékfázisú kölcsönhatások indulhatnak meg. A légkör ilyen módon egy rendkívül reaktív, oxidatív tulajdonságú közeg, amelynek tanulmányozása a számos lehetséges folyamat miatt rendkívül összetett. 1839-ben Schönbein fedezte fel, hogy az addig ismert gázfázisú alkotókon kívül ózon (O3) is található a légkörben. A későbbi, korszerűbb levegőkémiai kutatások Christian Junge nevéhez kapcsolódnak. Számos felfedezése, elméleti és gyakorlati megközelítése közül kiemelendő a légköri aeroszol részecskék megfigyelése, amely során kimutatta, hogy azok folytonos méret szerinti eloszlást mutatnak (Junge, 1963). A sztratoszférikus ózon-réteg felfedezése, illetve az első amerikai csapadékkémiai mérőhálózat felállítása is munkásságának fontos részét képezte. Amerikai tartózkodása után 1962-től a németországi Max Planck Kémiai Intézet igazgatójaként írta meg „Air Chemistry and Radioactivity” című könyvét, amely a levegőkémia egyik alapműve (Bozó és Mészáros, 2015). Magyarországon is kiemelkedő tudományos eredmények születtek a témában, kiemelendő Mészáros Ernő 1977-ben kiadott „A levegőkémia alapjai” című műve. A mérési eljárások fejlődése lehetővé tette a tudományág egyre nagyobb mértékű kiteljesedését a 20. században. A természeti környezet reagálása a túlzott ipari tevékenységre (pl. savas eső), valamint a világháborúkat követő légszennyezés emberi egészségre is ártalmas mértéke felgyorsította a levegő, illetve a csapadékvíz kémiai összetételének vizsgálata iránti igényt. Mivel a természeti- és épített környezetet legszembetűnőbben a savas eső létrehozásáért felelős gázok jelenléte terhelte, így ezek mérése, illetve légköri mennyiségének csökkentése került előtérbe. A légköri folyamatok országhatárokon átnyúló hatásai következtében egyre sürgetőbbé vált a nemzetközi egyezmények, mérési programok kialakítása.