A posztszocialista Délkelet-Európa térszerkezeti és városhálózati folyamatai
Abstract
A városok területi fejlődésben játszott szerepe – napjaink térformáló erőinek domináns városi koncentrációja miatt – egyre erősödik, miközben az erőforrásokért folyó küzdelem fokozza a városok közötti konkurenciaharcot. Ezzel párhuzamosan a városok egyszerre támaszkodnak szűkebb, integrált környezetükre és kerülnek kapcsolatba távolabb fekvő, de funkcióikban hasonló városokkal. A disszertáció témája Délkelet-Európa, egy (folyamatosan ellentétesen lehatárolt) permanensen átalakuló térség térszerkezetének és városhálózatának értelmezése. Az írás nem egy értéksemleges leíró elemzés, hanem a modernizáció, a területi fejlődés és fejlesztés szempontjából érzékeny és vitatott pontokat vizsgáló értékelés. Összegzése nyolcévnyi, a városok gazdasági és térszervezési potenciálját áttekintő kutatásnak.
A versenyképességet befolyásoló faktorok közül a városhálózat a legstabilabb tényező. A városhálózat sajátossága, hogy a társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok alapvető térbeli következményeit hordozza, miközben egyúttal a jövőbeli törekvések kiindulópontját is jelenti. Ez a struktúra magán viseli a korábbi korszakok, különösen az államszocialista időszak tudatos fejlesztéseinek eredményeit. Délkelet-Európa esetében az teszi indokolttá a 25 év átalakulásának elemzését, hogy olyan mértékű változások zajlottak le, amelyek Nyugat-Európában egy évszázad alatt észlelhetők.
Az elmúlt negyedszázad alapvető változásokat hozott Kelet-Közép-Európa egészén, de különösen Délkelet-Európában (Illés, 2002; Kocsis, 2007; Kobolka–Pap, 2011; Horváth–Hajdú, 2011). A rendszerváltozás és annak módja, az új államok, államhatárok és együttműködések újabb tényezők mentén differenciálták a térszerkezetet és a településhálózatot. Ezek a folyamatok természetesen nem elsősorban a településhálózatról szóltak, ugyanakkor az átalakulás minden rész-eleme közvetve, de sok tekintetben közvetlenül is megjelent a települések életében, a hálózati kapcsolatok alakulásában.
Minden országban jelentős különbségek alakultak ki a városok és azok különböző csoportjai között. A posztszocialista átalakulási folyamatok és a közép-európai városok kutatásának hatalmas szakirodalma van mind külföldi, mind magyar tekintetben. Délkelet-Európa országainak többségét is vizsgáló, nagyobb terjedelmű összehasonlító munkák száma azonban elenyésző (teljes kontinens: BBSR, 2011; posztjugoszláv térség: Reményi, 2009), néhány tanulmányra (Dimou–Schaffar, 2009; Mykhnenko–Turok, 2008; Hardi, 2007; Papadaskalopoulos et al. 2005; Petrakos–Economou, 2002), uniós projektre (Estia, Estia-Spose, PlaNet CenSE) korlátozódik. Délkelet-Európa – pontosabban annak egy folyamatosan zsugorodó része – az európai területi kutatások fehér, illetve szürke foltja (lásd például az ESPON-kutatások Európa-térképeit), így nemzetközileg értékes vizsgálati téma.
A volt Jugoszlávia területén mélyreható változásokat hozott ez az időszak. A háborús pusztítások (Coward, 2004; Graham, 2004; Riedlmayer, 2002; Nation, 2003) éppúgy hatással voltak a régiók és városok átalakulására, mint a demográ-fiai, migrációs jellemzők vagy az etnikai viszonyok változásai (Coward, 2002; Hammel, 1993; Ramet, 2005, 2006; Đurđev et al. 2009). A gazdasági, politikai és társadalmi rendszerváltás, az új államhatárok újabb tényezők mentén differenciálták a térstruktúrákat (Koči-Pavlaković–Pejnović, 2005; Zeković, 2009). Az euroatlanti integráció nagytérségi együttműködési programjai új kihívásokat és lehetőségeket hordoznak (BBR 2006; ÖIR 2006; RePUS 2007; Papadaskalopoulos et al. 2005) a részhalmazokra fragmentálódott hálózat reintegrációjában. Az egyes országok átalakulását, illetve kiemelt kérdéseket (háború, migráció, politikai rendezés) vizsgáló szakirodalom hatalmas és szerte-ágazó, a városhálózati-térszerkezeti áttekintés azonban a kutatások egyik hiány-területeként azonosítható.
A belső folyamatoknak sajátos aspektust ad, hogy a vizsgált országok fele (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Románia, Szerbia és Szlovénia) a Balkán-félsziget és a Kárpát-medence határán fekszik. Nyugat- és Közép-Európa – nem csak földrajzi szempontból – itt találkozik Délkelet-Európával. A Balkán-félsziget északi határait eltérő módon fogalmazzák meg. Természetföldrajzi szempontból összetett jellegű a terület, ahol Európa minden sajátossága megjelenik. Ennek ellenére nem földrajzi szempontból a legbonyolultabb a térség. A félsziget területén mindenkor különböző etnikumok, kultúrák, vallások színes mozaikja létezett, amely miatt a történelmi folyamatok intenzitása mindig magas volt (Hajdú et al. 2007). A különböző térkategóriák (Balkán, Nyugat-Balkán, Délkelet-Európa stb.) egy történetileg nehezen formálódó folyamat összetevői, a lehatárolt területek szinte mindenki számára sajátos, ciklikusan újraértelmezett jelentéstartalommal bírtak. Az egyes területi kategóriák belső elfogadása a legtöbb esetben problematikus volt, illetve az is maradt.
Magyarország számára több okból is kiemelt jelentőségű a déli szomszédság. Délkelet-Európa hagyományosan a hazai külpolitika egyik fontos célterülete. A földrajzi közelségből adódóan stabilitása, biztonsági kockázata közvetlen hatással van hazánkra. A térségben – a lehatárolástól függően – jelentős számú magyar kisebbség él. A településeket és régiókat történeti kapcsolatok kötik össze. A korábbi területi munkamegosztás újjáélesztése és új típusú kooperációk kialakítása kölcsönösen előnyös, egyrészt a határon átnyúló társadalmi, kulturális és területfejlesztési kihívások megoldásában, másrészt a gazdasági együttműködés kiteljesedésében.