Endogén fejlesztési stratégia és módszere
Abstract
Az évek óta fennálló kedvezőtlen társadalmi-gazdasági folyamatok a településeket egyre kilátástalanabb helyzetbe hozták. A helyi gazdaság, a jövedelmek, a foglalkoztatás és ezzel az életminőség mutatói csekély kivételtől eltekintve romlanak, s emellett a térszerkezeti egységek közötti differenciálódás növekszik. Számos tudományos elemzés, újszerű elméleti megközelítés mutat a fejlődést jelentő megoldás irányába, de a társadalmi-gazdasági erőforrások hazai érdekek szerinti integrálására irányuló módszerek alkalmazására még nem került sor.
A települések és a településeket magukba foglaló régiók egymásrautaltsága alapvető, mégis az alulról szerveződő fejlesztési stratégia a „képzelt régiónál megmerevedett” és a régiókat alkotó valós települések szintjén mozgósítható erőforrások, társadalmi alkotóerők és a helyi érdekek ösztönző hatásai kihasználatlanok maradtak.
A települési szintű beavatkozáshoz sem megfelelő szabályozás, sem elfogadott, vagy kialakult módszer nem áll rendelkezésre, a középszintre alapozott területfejlesztés pedig évtizedek óta sikertelen a versenyképesség növelésében. A település a helyi erőforrásokra épülő, alulról szerveződő stratégiák megvalósításához megfelelő szintként szolgálhat, amire a térségi stratégiák stabilan épülhetnek, csak meg kell találni a közös jellemzőket és a kölcsönös motivációs érdekeket.
A gazdaságfejlesztési céllal elkészített településfejlesztési tervek lehetőséget kínálnak arra, hogy – érdekazonosságuk alapján – települési és térségi szinten egyaránt együttműködést ösztönző, közös fejlesztési célokat találjanak. Ez a lehetőség késztetett arra, hogy a jelenlegi peremfeltételek mellett, kutatási eredményekre épülő, elsősorban helyi erőforrásokra alapozott, a gyakorlatban alkalmazható Endogén Fejlesztési Stratégia és Módszere (EFS-M) kidolgozására vállalkozzam.