A francia területfejlesztés változó paradigmái

Abstract

A francia gazdaság modernizálását célzó, állami területfejlesztési akciók gyűjtőnevéül szolgáló politique d’aménagement du territoire cél-, eszköz- és intézményrendszerét a decentralizációs korszakig áthatotta az ország demográfiai-és településszerkezetét torzító, részben a centralizmus örökségének tulajdonítható kirívó területi különbségek csökkentésének imperatívusza. A legújabb regionális politikai eszközök ellenben már deklaráltan is a gazdasági növekedés motorjait jelentő területi szereplők pozícióinak erősítésére fókuszálnak, háttérbe szorítva a szolidaritási, területi igazságossági szempontokat. A kiegyenlítődési célok fokozódó térvesztésének hátterében több tényező állhat (versenyképesség, hatékonyság, optimális méretnagyság, a támogatások szétaprózódásának elkerülése). Az értekezés célja egyfelől, hogy megvizsgálja, létezik-e folytonosság a francia területfejlesztési politika eredeti célkitűzései - az ország területén a termelési tényezők és a jövedelmek igazságosabb megoszlása, az egyközpontú térszerkezet, a Párizs-francia sivatag ellentét oldása - és a jelenlegi korszak prioritásai között, a kiegyenlítődés - növekedés trade-off alakulását mindvégig szem előtt tartva. A terület-és közpolitikai programok sikerének értékelésekor a gazdaságfejlesztési és területi kohéziós szempontoknak való együttes megfelelés az elsődleges szempont. A vizsgált időhorizont két szélső végét megjelenítő, legjobb gyakorlatokként számon tartott növekedési pólusok és a jelenleg is működő, az ipari és a kutatási potenciálok javítását célzó versenyképességi pólusok programjának bemutatása, súlyuknál és erős területpolitikai vonatkozásaiknál fogva is alkalmasnak tűntek a közpolitika változó prioritásainak megjelenítésére. A köztes időszak ipari termelési rendszerei kevesebb figyelmet kaptak, jelezve az utóbbiak átmeneti/köztes jellegét és a versenyképességi pólus programban való magasabb szintű integrációját.