Az Európai Parlament és a kisebbségi érdekérvényesítés a Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup tevékenységének tükrében (2004-2016)

Abstract

Magyarország 2004. május 1-jén, azaz 10 évvel a csatlakozási kérelme benyújtása után, az Európai Unió (EU) teljes jogú tagja lett. Az uniós szerződésekkel összhangban – ekkor még delegált képviselői – már a legelső pillanattól részt vettek az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény, az Európai Parlament (European Parliament, EP) munkájában. Azonban Magyarországnak 2004 júliusáig kellett várnia, hogy az általános és közvetlen választással megválasztott EP-képviselői érdemben is bekapcsolódhassanak az Európai Parlament tevékenységébe. Ugyanakkor az európai parlamenti munka nem volt teljesen ismeretlen az újonnan megválasztott magyar EP-képviselők számára, hiszen a tagjelölt államok a csatlakozási szerződésük aláírása és a tényleges taggá válásuk közti átmeneti idő alatt megfigyelőket küldhettek az Európai Parlamentbe. Ezen megfigyelők nem csupán a plenáris, szakbizottsági és képviselőcsoporti üléseken vehetnek részt, hanem bekapcsolódhatnak az EP valamennyi formális és informális munkacsoportjának a munkájába. Így tehát elmondhatjuk, hogy a 2004 júniusában közvetlenül megválasztott képviselők számára nem volt ismeretlen az a tény, hogy az Európai Parlament Eljárási Szabályzatának (ESZ) 32. cikke lehetőséget biztosít az EP-képviselők számára arra, hogy „közös munkacsoportokat vagy egyéb, nem hivatalos csoportosulásokat hozzanak létre”. E közös munkacsoportok (vagy a nemzetközi terminológiát átvéve: intergroupok; angolul: intergroups) Navracsics Tibor definíciója szerint „olyan, az informalitás és a formalitás határán álló képviselői csoportosulások, amelyek valamely közös cél elérése érdekében tömörítik az egyébként más-más politikai csoporthoz tartozó képviselőket” (Navracsics, 1998: 116.) A magyar képviselők már hazánk uniós csatlakozásától kezdődően rendkívül aktívan bekapcsolódtak a közös munkacsoportok munkájába is, melyek közül kiemelkedik a magyar EP-képviselők (Gál Kinga, Tabajdi Csaba) kezdeményezésére létrejött „Hagyományos kisebbségek, nemzeti közösségek és nyelvek” Intergroup (a továbbiakban, e képviselői csoportosulás elnevezésének változásától függetlenül: Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup). Emellett a témaválasztás másik aktualitása nem független a magyar politika jelenlegi irányától: a 2010-től regnáló Orbán-kormány – a szomszédságpolitikája4 keretében – prioritásként kezeli a határon túl élő magyarok helyzetét és európai uniós képviseletét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2014-es európai parlamenti választásokra a Fidesz–KDNP ún. „össznemzeti” pártlistát állított össze, melyen a szomszédos országokban élő magyar közösségek, valamint a nyugati diaszpóra magyarságának érdekeit megjelenítésére hivatott képviselőjelöltek is helyet kaptak. Mindez szükségessé teszi az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény, a tagországok polgárainak képviseletét ellátó Európai Parlament etnikai alapú kisebbségeket érintő érdekérvényesítő képességének analizálását.