A Mecsek és a Villányi-hegység késő-triász ősföldrajzi viszonyainak elemzése

Abstract

A Tiszai-főegység eredetéről, felépítéséről és földtani fejlődéstörténetéről eltérő nézetek alakultak ki, melyek hosszú időre determinálták a hazai földtani szemléletet. A XX. század első felében PRINZ Gyula nevéhez fűződik a Tisia-elmélet, mely szerint Tisia, a Kárpát-medence kristályos aljzatát alkotó "köztes tömeg", a földtörténet során egységes tömbként viselkedett. Tisia – mint "kaptafa" – köré gyűrődtek fel a Kárpátok hegyláncai (PRINZ 1926). A lemeztektonika elméletének térnyerésével és modern, mobil földtani modellek kidolgozása révén dőlt meg a "kaptafa-elmélet". Elsőként GÉCZY (1973) bizonyította őslénytani alapon, hogy a Dunántúli-középhegység jura ammoniteszfaunája déli, mediterrán (dél-alpi), míg a Mecsek jura ammonitesztársasága északi, európai rokonságú. Ma úgy tartjuk, hogy a Kárpát-medence déli részét a Tiszai-főegység alkotja, mely a jura időszakig a passzív európai kontinensperem részét képezte a Tethys-óceánrendszer északi oldalán. Tisztázatlan kérdés, hogy a kontinensperem pontosan mely részén helyezkedett el a főegység, és milyen más európai egységekkel volt határos? Egymástól nagyban eltérő vélemények alapján a Cseh-masszívumtól délre (CSONTOS & VÖRÖS 2004; HAAS & PÉRÓ 2004), nyugatra (TARI 2015) vagy keletre (GÖTZ & TÖRÖK 2008; SZULC 2000) fekhetett. Később a jura időszak során a Pennini-óceán riftesedése nyomán levált a stabil kontinensről, végül a miocén időszakban nyerte el mai helyét (KOVÁCS et al. 2000). A Tiszai-főegység két jelentős szerkezeti egységének, a Mecseki- és a Villányi-egységnek a földtani fejlődéstörténete a középső-triász végéig hasonló volt. A két terület elkülönülésének kezdete egyidős a regionális szerkezeti mozgásokkal, melyek a jura időszakban a főegység stabil Európáról való leszakadását eredményezték (VÖRÖS 2012). A két területegységet jellemző sziliciklasztos kőzetek vizsgálata alapján adatokat nyerhetünk arról, hogy a késő-triász során hol helyezkedett el a törmelékanyag forrásterülete, azaz a kontinens mely területegységeivel állt kapcsolatban a főegység.