A Riha-tó természetvédelmi értékelése az Európai Unió Víz Keretirányelve alapján
Abstract
Bár az emberiség sok globális problémával küzd lényegében az első ipari forradalom óta (18. század), a problémák felismerése nagyrészt csak az 1970-es években történt meg. Ugyanakkor a természeti erőforrások haszonelvű kifosztásának veszélyeit a tudomány már a 20. század közepén teljes egészében ismerte. Az ok-okozati összefüggések megtalálása lassú, ugyanakkor a problémák megjelenése egyre gyorsul. A szennyezések az ipari termelés fokozódásával egyre erősebbek és feltűnőbbek lettek. Az üvegházhatásról és a savas esőkről már a 19. században tudományos cikkek jelentek meg, de veszélyeik felismerésére egy évszázadot kellett várni. A ma is fő üvegházhatású gáz a szén-dioxid mérése csak az 1950-es évektől valósult meg, a savas esők okozta erdőkárokat az 1970-es években azonosították, míg az ózonpajzs vékonyodásának felismerésére 1985-ig kellett várni. Az ún. globális problémák globális környezeti problémaként is értékelendők és viszont: a globális környezeti problémák csak akkor oldhatók meg sikeresen, ha társadalmi-gazdasági oldalról közelítjük őket. Ma már mindenki ismeri valamilyen szinten ezeket a tényeket, de sokszor teljesen különböző álláspontot fogalmaznak meg attól függően, hogy ki, milyen szempontból közelíti meg a kérdést. A globális problémák közül az egyik legkomplexebb a klímaváltozás, mely az időjárás megváltozásán keresztül szorosan befolyásolja a vizes élőhelyek sorsát is. E probléma hazai és nemzetközi jelentősége és aktualitása letagadhatatlan – elég, ha csak az alábbi jelenségekre gondolunk: meredeken nő az üvegházhatású gázok koncentrációja (szén-dioxid, metán, nitrogén-oxidok stb.); emelkedik a földfelszíni hőmérséklet, melegszenek a tengerek (ezáltal kevesebb CO2-ot képesek megkötni). Olvadnak a gleccserek és a sarki jegek; gyakoribbak a bozót- és erdőtüzek; korábban tavaszodik, és korábban virágoznak a növények; később kezdődik az ősz; változnak az élőhelyek és a madárvonulások; vándorolnak a gyomok és a kórokozók. Csak Európában 2003-ban a hőségnapok áldozatainak száma 26 ezer fő volt.