A szállodaipar térbeli és időbeli expanziójának vizsgálata Magyarországon
Abstract
A vendéglátás és ennek gyakori velejárójaként a szállásadás egyidejű folyamat lehet az emberiség fejlődéstörténetével. A barlangját, sátrát, lakását, házát, kastélyát, várát, lakhelyét,otthonát, országát átmenetileg elhagyó embernek legalább a hierarchia legalsó szintjeit képező fiziológiai és biztonsági szükségletei kielégítéséhez megfelelő fizikai-és a távollét időtartamának növekedésével többnyire együtt jelentkező társas szükségletei kielégítéséhez nélkülözhetetlen – lehetőleg barátságos – humán közegre is szüksége volt és van napjainkban is.Az otthon átmeneti elhagyásának klasszikus indítékai a szükségletek kielégítésével álltak összefüggésben. Ideértve az élelemszerzéstől a csere különböző tárgyain és folyamatosan fejlődő változatain, valamint az egymást erősítő kapcsolatok megteremtésén és ápolásán át a napjaink hivatásturizmusának számos megjelenési formáját felölelőutazásokat.Az élményszerzési céllal történő útra kelések ősi indítéka – a rokonok, barátok, ismerősök meglátogatása – a társadalmak fejlődésével, a jövedelmek felhalmozásának és forrásaik távolléti fenntartásának lehetőségeivel valamint az ezek bázisán igénybe vehető szabadidő növekedésével, a helyváltoztatás gyorsaságának fejlődésével és biztonságának javulásával további utazási motivációkkal bővült és bővül napjainkban is.A szállásadás egyik lehetséges módja,ha a vendégnek felkínált átmeneti otthon a szállásadó saját otthona. Ez a tisztán a vendégbarátságon és többnyire kölcsönösségen alapuló befogadó magatartás a barát- és rokonlátogató turizmusban,napjainkban is jelen van.A vérségi és/vagy érzelmi összetartozás kifejeződéseként, az „ami az enyém az a tiéd is” felfogás és szándék testesült meg a szállás és ellátás térítésmentes nyújtásában és így van ez ma is. Elég, ha a lakáson történő vendégfogadás „érezd magad otthon”felhatalmazására gondolunk.