A wagneri műalkotás, a zenedráma és hermeneutikai, zeneetikai alapjai. A bolygó Hollandi

Abstract

Amikor egy művészeti alkotáshoz –még inkább, amikor a már kiválasztott zeneművészeti mű esetében –valamilyen formában közelebb szándékozunk kerülni, akkor igen bölcsen tesszük, ha előzőleg nem csak a műről, az alkotóművészről, az alkotás interpretációjáról, és a művel kapcsolatos egyéb körülményekről tájékozódunk, hanem arról is, hogy minderről ki is tájékoztat, orientál minket. Még körültekintendőbben kell eljárnunk, ha operaelemzésről van szó, mivel ilyenkor szükséges a minket orientáló művészetelméleti–zenei szakember szakmai szempontjainak ismerete is. Mindez még hangsúlyosabbá válik filozófiai, esztétikai, avagy éppen erkölcsi/etikai síkon történő elemzés esetén. Szintén fontos megvizsgálni, hogy a művészetfilozófus, a zenetudós, zenetörténész, zeneesztéta –avagy gyűjtő fogalomban az egyszerűség kedvéért a zenekritikus –,az opera tartalmával, cselekményével, individuál- és/vagy szociálpszichológiai üzeneteivel, esetenként erkölcsi kérdéseivel foglalkozó „szakértője” milyen ideológiai alapról –kívánatos esetben ideológiamentesen – közelíti meg mindezt. A „szakértői hitelességet”, illetve a zenekritikusi hitelesség elfogadását, és annak ellenkezőjét sok minden befolyásolja, de kettő biztosan; az egyik a valódi és hiteles (szak) tekintély maga, a másik, a személyes és művészeti kapcsolat(például a kortársak közötti), azaz az alkotóművész, és művészeti alkotása, valamint az orientáló/ajánló közötti ilyen jellegű viszonyok milyensége.