A harmadik és negyedik generációs mobiltelefonok által kibocsátott rádiófrekvenciás sugárzás hatása a hőmérsékleti fájdalomküszöbre és a kognitív működésekre

Abstract

Modern világunkban, amely elképzelhetetlen az elektronikus eszközök és források mindennapos használata nélkül, környezetünk elektromágneses terhelése döntő részben mesterséges forrásokból ered. Korunk legszembetűnőbb változása a telekommunikáció robbanásszerű fejlődése, amelynek egyik következménye, hogy társadalmunkban alig akadnak olyanok, akik ne használnának mobiltelefont(MP), vagy más kommunikációs eszközöket, amelyek működésük során rádiófrekvenciás sugárzást bocsátanak ki. Amikor a felhasználók közvetlenül a fej közelében használják a mobiltelefonjukat, a rádiófrekvenciás energia kimeneti teljesítményének jelentős részét a fej nyeli el. Ennek következtében fokozódó aggodalom merült fel a mobiltelefonok által kibocsátott rádiófrekvenciás sugárzás agyműködésre – pszichofiziológiai és kognitív jelenségekre – tett hatásaival kapcsolatban. Az utóbbi évtizedekben a mobiltelefonok használata folyamatosan növekedett, és hasonló tendencia jósolható a közeljövőben is.Egyes becslések szerint 2020-ra a világ lakosságának csaknem háromnegyede – vagyis 5,7 milliárd ember – válik majd valamely mobil szolgáltatás előfizetőjévé. Ennek ellenére alig állnak rendelkezésünkre vizsgálatok a közelmúltban kifejlesztett új technológiai standardok lehetséges idegélettani és kognitív hatásaival kapcsolatban.Általánosan elmondható, hogy agyors technológiai fejlődés olyan közegészségügyi kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolásához jól megalapozott tudományos eredmények szükségesek. A lehetséges egészségügyi kockázatok tisztázásához, valamint az elektromágneses terek egészségvédelmi szabályozásához olyan kutatási eredmények járulnak hozzá hatékonyan, amelyek amellett, hogy körültekintően megtervezett kutatásokból származnak, lépést tartanak az újabb és újabb felhasználói és technológiai változásokkal. Az utóbbi igénynek nem könnyű eleget tenni:a kutatás-fejlesztés a biológia terén ugyanis jellemzően nem annyira gyors, mint amennyire gyorsan jelennek meg a piacon új technológiák, és amennyiben gyors, nem feltétlenül képezi a későbbi összegző elemzések hathatós részét. További nehézség az elektromágneses terek (EMF) kutatási eredményeinek egységes rendszerbeillesztésében, hogy a személyi elektromágneses expozíciósokfélesége és a vizsgálandó biológiai végpontok a kutatási lehetőségek számtalan kombinációját eredményezik, és bár egyre több a nemzetközileg egységesen szervezett kutatási projekt, számos kérdésben nem született még egységes szemlélet az elektromágneses terek biológiai szervezetekre gyakorolt hatásairól. A mobiltelefon felhasználók nagy számát tekintve 7azonban fontos vizsgálni, megérteni és nyomon követni a lehetséges közegészségügyi hatásokat, amint azt többek között a WHO is előirányozza. A WHO megállapítása szerint a mobiltelefonok viszonylag csekély egészségügyi kockázata is népegészségügyi következménnyel járhat az érintett populáció nagysága miatt[WHO, 2006]. Jelenleg a sugárvédelmi ajánlások és korlátozások megalkotásához a főbb hatóságok (IEEE, ICNIRP, WHO, az EU Bizottsága) a hőhatás paradigmáját veszik alapul, amely feltétlenül hatást gyakorol a rádiófrekvenciás sugárzásnak kitett biológiai egységekre. Ám a kutatások mind a mai napig nem nyújtanak egyöntetű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a rövid távú RF-expozíció káros-e, ill. milyen káros hatással lehet a szöveti felmelegedést okozó expozíciós szintek alatt.