Az antioxidáns válaszok előhangolása (priming) megváltoztatja a növények abiotikus és biotikus stresszreakcióit.
Abstract
Korunk legnagyobb kihívásai közé tartozik a globális éghajlatváltozás és a nyersanyagforrások kiapadása. Megoldásként egyre többen hangoztatják, hogy egy poszt-fosszilis, vagy másképpen „bio-társadalom” irányába kell fejlődnünk, melyben minden felhasznált szerves nyersanyag (élelmiszer, üzemanyag, stb.) növényi eredetű. Ehhez a jelenlegi növénytermesztési módszerekkel előállított biomassza nem elégséges, szükség van növényeink „újratervezésére”. Ezt végbevihetjük a szó szűkebb értelmében, modern molekuláris technológiák alkalmazásával, vagy a növényi genom által kódolt potenciál minél nagyobb mértékű kiaknázásával. Utóbbihoz nagyon fontos alaposan megismernünk a növények természetes élettani folyamatait.A növények helyhez kötött életmódjukból fakadóan nem tudnak elmenekülni a környezeti körülmények változásai elől,amit stressznek nevezünk.A stressz lehet egy gyenge, a növény alkalmazkodását elősegítő hatás (eustressz), vagy egy erős, a növény számára kedvezőtlen hatás (distressz). Minden esetben a növény szervezettani, élettani választ ad a stresszor megjelenésére, aminek a kimenetele sikeres alkalmazkodás esetén az egyed túlélése (akklimatizáció), sikertelen alkalmazkodás esetén sejtkárosodás, részleges vagy teljes elhalás. Az, hogy a stresszválasz milyen eredményre vezet, a növényi sejtben jelenlévő prooxidánsok és antioxidánsok egyensúlya, illetve annak megváltozása határozza meg. Gyakran a növényekre egyszerre több környezeti tényező fejti ki a hatását, így kölcsönhatásuk befolyásolja a külön-külön érvényesülő prooxidáns–antioxidáns egyensúlyt. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a növényi stresszélettani kutatások egyre inkább a multistressz típusú kísérletek felé fordulnak, azon belül is elsősorban a prooxidánsok és antioxidánsok koncentrációjában, aktivitásában bekövetkező változásokra fókuszálnak. Irodalmi áttekintésünket ezért a pro-és antioxidánsok ismertetésével kezdük.