“Amikor beteg a motor…” Betegségreprezentáció és egészségmagatartás szívkoszorúér-beteg személyeknél

Abstract

Jelen longitudinális kutatás célja koszorúér-megbetegedéssel élő személyek táplálkozási és testmozgási szokásait befolyásoló tényezők vizsgálata volt. A kutatás középpontjában a Health Action Process Approach (HAPA) elmélet állt, melynek keretében a vizsgált egészségviselkedésekben szerepet játszó társas-kognitív tényezők kauzális kapcsolatainak feltárására törekedtünk. A vizsgálat hat hónapos időtartamában részt vevő, műtéti beavatkozáson átesett 119 fő esetében vizsgáltuk továbbá a kognitív betegségreprezentáció jellemzőit, a szorongásos- és depresszív tünetek súlyosságát, valamint az egészségviselkedések alakulását is. A kutatás eredményei szerint a műtéti beavatkozás idején meglévő negatív és több ponton inadekvát betegségreprezentáció egy pozitívabb, ugyanakkor koherensebb és adekvátabb betegségmodellnek adta át a helyét. A beteg személyek által tapasztalt szorongásos tünetek csökkenése a pszichés alkalmazkodás sikerességére utal, mindazonáltal, a depresszív tünetek csökkenésének hiánya a megfelelő szűrés, és indokolt esetben a betegek pszichológiai intervencióba való bevonásának szükségességét implikálja. Biztató eredmény, hogy mindkét vizsgált egészségviselkedés tekintetében jelentős javulás figyelhető meg a követés ideje alatt. Fontos kérdés ugyanakkor, hogy a műtéti beavatkozás utáni hatodik hónapot követően képesek-e a betegek hosszabb távon is fenntartani a kialakult egészségesebb életmódbeli szokásaikat. Kijelenthetjük, hogy a HAPA modell megfelelő és alkalmazható keretet nyújt magyar koszorúér-beteg személyek táplálkozási szokásainak és testi aktivitásának vizsgálatához, megértéséhez és bejóslásához. Jelen elméleti keret, részben más-más társas-kognitív változók hangsúlyával ugyan, de a táplálkozási viselkedés összvarianciájának 25%-át, a fizikai aktivitás varianciájának 41%-át volt képes megmagyarázni. Jelen kutatás eredményei meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak az összetett, egyéni és társas tényezőket egyaránt figyelembe vevő, elméletileg is erős megalapozottsággal rendelkező prevenciós és rehabilitációs programok alkalmazásának indokoltságára, mely programokba megalapozottnak hat a betegségreprezentáció egyes jellemzőinek, valamint a betegek érzelmi-hangulati állapotának befoglalása is.