Az európai büntetőjog alternatív értelmezése – büntetőjogi védelem az EU érdekeit sértő csalás ellen

Abstract

Kiindulópontok

1. Az Európai Unióban az integráció a büntetőjogot is elérte, ezért beszélhetünk európai büntetőjogról. 2. Az európai büntetőjog azonban nem egységesen értelmezett fogalom.

Az európai büntetőjogi integráció hagyományos iránya

3. Az európai büntetőjogi integráció jelenlegi (hagyományos) iránya az EU pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelme mentén halad. 4. Ennek fő alapfeltevése, hogy az EU költségvetését sértő csalások mértéke akkora, amire már (lehetőleg közös) büntetőjogi választ kell adni. 5. A közös büntetőjogi válasz kiváltó oka a csalás, de ehhez kapcsolódóan egyéb bűncselekmények is üldözendők. 6. A közös büntetőjogi válasz anyagi jogi eszköze a PIF irányelv, eljárásjogi eszköze pedig az EPPO. 7. A közös büntetőjogi válaszra azért van szükség, mert uniós szinten és uniós eszközökkel (EPPO) a védelem hatékonyabb.

Az európai büntetőjog alternatív megközelítése

8. Az európai büntetőjog alternatív megközelítése szerint az európai büntetőjog nem a nemzeti büntetőjog folytatása európai közegben, hanem hasonlóan a versenyjoghoz, jogági jellegének meg kellene változnia az uniós közegben. 9. Az alternatív megközelítés vitatja, hogy elsősorban a csalás mértéke jelent veszélyt az Európai Unióra. 10. A veszélyt az Unióra az izoláció jelenti. Hiába okoz nagy károkat a csalás, ez önmagában nem képes izolációt előidézni. 11. Izolációt az képes előidézni, ha a belső piaci integráció nem a piaci viszonyoknak megfelelően alakul. 12. Ezt a csalás képes kiváltani, azonban csak közvetve, azzal, hogy a csalással kapcsolatos tagállami mechanizmusok eltérő módon reagálnak, ennek megfelelően a védelem is tagállamonként eltér. 13. Ez arra készteti a gazdasági szereplőket, hogy a szabad letelepedés jogát ne a piaci viszonyoknak megfelelően gyakorolják, ez pedig piactorzító hatású. Ennek izolációs hatása van. 14. A gazdasági erőforrások ugyanis a védelem alacsonyabb szintjét képviselő tagállamoknál allokálódnak szívesebben. 15. Így hát a csalás közvetve alkalmas izoláció előidézésére és ezzel az Unió érdekeinek megsértésére. 16. Ugyanakkor a többi, a hagyományos megközelítés szerint szintén EU-bűncselekményként üldözendő cselekmény erre nem alkalmas. Hogy melyik bűncselekmény képes sérteni az EU érdekeit és melyik nem, arra az integrációs bűncselekményi teszt tud választ adni. 17. Az európai büntetőjog akkor töltené be funkcióját, ha nem a csalások leküzdését tekintené a céljának (hisz az a tagállami büntetőjog feladata), hanem a tagállami védelem azonos szintjét biztosítaná, az izoláció elkerülése végett. 18. A tagállami és az EU-s versenyjog is ilyen viszonyban áll egymással. A kereskedelmi jog, valamint az agrárjog is más jelleget ölt EU-s szinten.

Megoldási javaslatok

19. Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a PIF Irányelv alapján megvalósított büntetőjogi védelme a nemzeti joggal azonos jogi tárgyat véd, vagyis ugyanazt kívánja védeni az EU-s jog, amit a tagállami. Figyelembe kellene venni, hogy ez nem feltétlenül kompatibilis az EU-jog logikájával. 20. Szükséges lenne felismerni, hogy a védelem nem az Európai Unió pénzügyi érdekeit, hanem az Európai Unió integrációhoz fűződő érdekeit illeti meg, mert ez büntetőjogi szempontból EU-s jogtárgy, az előbbi nem az. 21. Az „integrációs bűncselekményi teszt” segítségével azonosítani lehet azokat a bűncselekményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy az EU integrációs érdekeit veszélyeztessék. E kritériumnak jelenleg egyedül a PIF Irányelv 3. cikkében írt Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás felel meg. 22. Szükséges lenne annak a felismerése, hogy a veszély elsősorban az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásra reagáló védelem eltérő mértékében van.

23. Az EUMSz 325. cikke (4) bekezdése alapján meg kellene alkotni az EU integrációs érdekeit sértő bűncselekmény (a csalás) elleni büntetőjogi védelem szabályait. Azoknak azonban nem minimumszabályokat kellene tartalmazniuk, mint amit ez EUMSz a 83. cikke (2) bekezdésében előír, hanem élni lehetne a 325. cikk (4) teljes erejével, és azonos szabályok megalkotását kellene előírni. Csak így lehet biztosítani, hogy azok a lehető legazonosabb, legegyenlőbb védelmet jelentsék minden tagállamban. 24. A büntetőjogi szabályozásnak ezen a kifejezetten szűk területén a védelem azonossága nem feltétlenül a legszigorúbb, leghatékonyabb védelmet jelenti, mert az azonosan rossz védelem is jobb, mint a tagállamonként más-más védelem. 25. Az azonos védelmet minden eszközzel garantálni kell. Ez lehet az együttműködés meglévő eszközeinek jobb kihasználása, vagy az Európai Ügyészség létrehozatala. 26. Nem szabad lebecsülni ugyanakkor annak a lehetőségét sem, hogy az Európai Ügyészség megerősített együttműködés keretében végrehajtott felállítása a büntetőjogi védelem eltérő mértékének a prolongálását jelentheti. 27. Az Európai Ügyészség felállítása nem a minél hatékonyabb, hanem a minél azonosabb védelem garantálása szempontjából igazolható, de el kellene ismerni, hogy a feladatát csak akkor tudja betölteni, ha abban minden tagállam részt vesz. Egyébként az integráció ellen hat. Starting points

1. European integration have reached the territory of criminal law as well, this is why we can talk about „European criminal law” at all. 2. The term „European criminal law” has more than one way of interpretation though.

European criminal law: a traditional approach

3. The current path of development of European criminal law follows the traditional approach. 4. The traditional approach is based on the idea that it is the extent of the damage to the EU budget that legitimates an EU criminal law answer. 5. The damage that needs an EU criminal law answer, caused largely by fraud. Other connecting crimes must be pursued as well. 6. The substantial criminal law tool of this EU criminal answer is PIF Directive, whereas the procedural law tool is EPPO. 7. EU criminal law answer is justified mainly by the fact, that enforcement is more effective on Union level, by Union tools.

European criminal law: an alternative approach

8. The alternative approach claims that EU criminal law is definitely not just a national criminal law in a Union environment, because such an environment might alter its criminal law nature just like it does with the nature of the national competition law. 9. The alternative approach challanges the idea of the extent of damage caused by fraud as the primary danger to the EU. 10. It claims that the elemental danger to the EU is isolation. Even though fraud can do significant harm to the EU, the damage itself is not capable to cause isolation. 11. Isolation can be provoked by the biased functioning of the EU internal market. 12. It can be triggered by fraud, however only indirectly. In the necessary fight against fraud dissimilar national laws provide different kinds and levels of protection against it. 13. In such an environment free movement of businesses is not going according to the market principles, which leads to the distortion of free market and eventually to isolation. 14. The reason of it is that economic and financial resources tend to pool to member states that apply more lenient regulations. 15. Fraud is therefore indirectly able to raise the level of isolation and eventually to affect the interests of the EU. 16. Neither of the other criminal acts, listed also as EU-crimes can affect the interests of the EU. By introducing the so called „integration test” it is possible to decide, which criminal act can really harm the interests of the EU. 17. EU criminal law could only fulfill its true role if it would focus only on maintaining the equal level of protection against fraud in the member states, instead of fighting fraud directly. 18. National competition law and EU competition law is in a similar relationship – their roles and aims differ. Agricultural law or business law is not an exemption.

Possible ways of solution

19. It should be acknowledged first of all that the legal subject of defence of both the national and EU criminal law (according to the PIF Directive) is the same. This goes against the inner logic of EU-law. 20. It should also be acknowledged, that not the financial interests, but the integration interests of the EU needs to be protected by criminal law, since the former is a verified legal subject of protection, whereas the latter is not. 21. Criminal acts that are able to harm the interests of the EU should be identified with the help of the „integration test”. So far, fraud (according to the Article 3. of the PIF Directive) alone can be identified as such. 22. It should be acknowledged that the true danger to the EU lies in the different level of protection against fraud. 23. According to Article 325 paragraph 4 TFEU legal rules concerning frauds affecting the integration interests of EU should be composed in the Member States. They, however, could not be just de minimis rules, allowed by Article 83 paragraph 2 TFEU. Instead, full power of Article 325 should be applied by composing similar rules in each Member State. Only this can guarantee truly equal level of protection. 24. It should be noted, that in this narrow field of criminal law equal level of protection is not necessarily a strict one. Equally lenient protection is better than diverging levels of protection. 25. Equal protection should be guaranteed by all possible means. This can be done by better application of the existing instruments or by setting up an EPPO. 26. It should be noted thogh, that setting up an EPPO by enhanced cooperation might prolong the unequal level of criminal law protection. 27. Setting up an EPPO might be justified not by the most effective, but rather the most equal protection. It should be noted that EPPO can fulfill its duty only by the participation of all the member states. Otherwise it might again raise the level of isolation.