A szabadságvesztés-büntetés felfüggesztésének ingamozgása a magyar büntetőjogban a Csemegi Kódextől napjainkig

Abstract

A kutatás elsősorban a büntetés felfüggesztése szabályozásának feltérképezésére irányul. Az értekezés szerint a jogintézmény - a neki szánt szerep miatt - olyan jelentőséggel bír, amely megalapozza, hogy az értekezés azt ne pusztán büntetés kiszabási eszközként, hanem egyes büntetőjogi elvek érvényesülésének egyik garanciájaként elemezze.

Az értekezés kitűzött célja, hogy a Csemegi Kódex hatályba lépésétől kezdve a hatályos jogalkotásig figyelemmel kísérje egyes - kutatásunk szempontjából lényeges - kisebb lélegzetű és a novelláris módosításokat, illetve az újabb kodifikációkat.

Célja továbbá hatályos jogalkotásunk és joggyakorlatunk vonatkozásában olyan eseteket feldolgozni, amelyek már feltételezései irányába mutatnak, és felvetik azokat a kérdéseket, amelyekre keresi a választ: betölti-e szerepét a felfüggesztett büntetés jogintézménye, érvényesülnek-e az általunk kiválasztott garanciális elvek a büntetőjogban. Ugyancsak kifejezett célja a büntetés kiszabásáig vezető büntetőeljárás - bizonyos társadalmi - hatásainak, mint a büntetés kiszabása során értékelendő körülmények és a büntetés tényleges célja viszonyának vizsgálata, és a téziseinkhez vezető összefüggések felvetése, és tézisként a jogalkalmazónak és a jogalkotónak szóló javaslatok kialakítása, megfogalmazása.

A kutatás hipotézisekből indul ki, és azokra válaszokat keres: • A büntetés kiszabása és végrehajtása állami- és társadalmi érdek. • A büntetés kiszabása és végrehajtása önmagában nem biztosítja ezen érdekek sértetlenségét. • Ezen érdekek sérelme alapelvek, elvi jelentőségű jogintézmények sérelmét is jelentik. • Az arányosság rendkívül reagens, ugyanakkor sérülékeny, és az egyik legalapvetőbb büntetőjogi alapelv. • Az arányosság sérelme vagy érvényesülése összefügg a büntetőeljárásban rendelkezésre álló információ mennyiségével és minőségével. • A büntetés felfüggesztésének intézménye nem szolgálhatja maradéktalanul az arányos büntetés elvét és követelményét, ha nincsen tekintettel a büntetés másodlagos hatásaira. • A másodlagos hatások kiküszöbölésére minden eszköz a jogalkalmazó és a jogalkotó rendelkezésére áll, ám azokat nem alkalmazza, vagy nem ismerte fel.

Az értekezés a kérdésekre a következő válaszokat kínálja.

Az érdek akkor nem sérül, ha maradéktalanul érvényesül. Nem elegendő azonban pusztán az, hogy a bűnelkövetővel szemben a tettéért büntetést szabjanak ki, és a kiszabott büntetést végrehajtsák. Szükséges az is, hogy a büntetés kiszabása és végrehajtása jogszerű legyen, azaz megfeleljen minden, a jogállamiság követelménye által támasztott, és a jogszabályokban lefektetett általános és különös feltételeknek.

Kizárólag a szükséges és arányos, valamint az egyénre szabott és értelmes büntetés lehet igazságos, vagyis az, amelyik az elítélt emberi jogait is tiszteli. A tágabb értelemben vett büntetőeljárás a büntető felelősségre vonás folyamatában egymáshoz szorosan kapcsolódó szakaszok, amelyek közül bármelyik szerepének - így a nyomozásnak, a bíróság ítélkezésének, de a szankció végrehajtásának is - a minden szempontból, még az időszerűség szempontjából is, nem a kellő súllyal kezelése, továbbá az egyes szakaszok közötti kapcsolódás lazulása, az egész folyamat hatásfokát ronthatja le.

Az értekezés jogtörténeti kutatásának eredményei azonban szintén figyelmet érdemelnek, túl az önmagukban rejlő tudományos értékükön, egymást követve, szinte egymásra épülve alapozzák meg, és biztosítják a kontinuitást az értekezés végső megállapításaihoz. Tartalmazzák mindazon tudományos ismeretet és gyakorlati tapasztalatot, amellyel a ma jogalkotójának és jogalkalmazójának élnie kellene.

A kutatással is érintett esetekben alapvetően valamilyen - jogszabálysértés mértékét el nem érő - mértékű információ-, vagy a felderítés hiánya okozta az arányos viszonzás és végső soron a büntetéshez, és annak végrehajtásához fűződő érdekek sérelmét. Erre tekintettel, levonható a következtetés, hogy minden egyes egyedi ügyben külön kell beszerezni mindazon információt, amely túl a tárgyi oldalt illető adatokon, az alanyi oldal tekintetében biztosítja azt a rálátást, amely az arányos viszonzás meghatározásához vezet.

Az életkori sajátosságok talán a legszignifikánsabb jellemzői a bűncselekmény alanyi oldalának. Éppen ezért szükségesnek tartjuk a megelőző pártfogó felügyelet intézkedés intézményének bevezetését.

Az értekezés számos esetben mutat rá arra, hogy egy büntetőeljárás szükségtelen mellékhatásokkal járhat. Súlyosabb esetben a mellékhatás már olyan hatás, amely túlmutat a büntetőeljárás és a büntetés valódi célján, és olyan hátrányos helyzetet idéz elő, vagy olyan hátrányos helyzetbe kényszeríti a terheltet, amelyet maga a jogalkalmazó sem kívánt elérni. Fentiekre tekintettel került megalkotásra a másodlagos pönalizálás, mint elkerülendő vagy kompenzálandó kategória.

Ezért merült fel annak a lehetősége, hogy amennyiben a törvény a feltételeket megfelelően szabályozza, jogalkotás útján minimalizálható a másodlagos pönalizáció azokban az esetekben, amikor a szabadságvesztés büntetés végrehajtását a bíróság felfüggeszti. Figyelemmel arra, hogy a törvény korlátozza a próbaidő tartama csökkentésének a lehetőségét, meg kellett találni azt a megoldást, amivel a bíróság a jogszabályi keretek között, és feltételeknek megfelelően mégis kompenzálni tud úgy, hogy a jogerősen kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés tartama ténylegesen ne csökkenjen, azaz az arányos viszonzás követelménye ne sérüljön. Ezt csak úgy lehet elérni, hogy a próbaidő számításának sok esetben aránytalanul távolra kitolódó kezdő időpontját, az első fokú ítélet meghozatalának időpontjához közelítik. Ez pedig visszamenőleges beszámítást, tehát nem a próbaidő tartamának csökkentését jelenti. Erre kínál megoldást a visszamenőleges beszámítás intézménye.

The research is focused primarily on mapping the rules on suspending punishment. However, as the dissertation has pointed out in its introduction and highlighted in its assumptions, the institution of the law - because of its role - has the significance that entitles us to not just treat it as a punishment tool, but also as a guarantee of some of the criminal law principles, and the research also analyzes it from this point of view.

The dissertation’s aim is to take a look at the legislation in force, from the entry into force of the Csemegi Code, to some minor changes, novel modifications and new codifications, which are relevant to its research.

In addition to our existing legislation and practice, the aim of the dissertation is to process cases that are already pointing to our assumptions and raise questions that it is looking for: whether the institution of the suspended penalty is fulfilled, whether the guarantee principles chosen by it are enforced in criminal law. It is also the research’s expressed aim to examine the relationship between the circumstances to be evaluated in the imposition of the sentence and the actual purpose of the punishment and to raise the ideas in connections with its theses and to put into shape and formulate its proposals for the law-applier and the legislator.

The research starts from hypotheses and looks for answers: • The imposition and enforcement of the sentence are a public and social interest. • The imposition and enforcement of punishment does not in themselves ensure the integrity of those interests. • The violation of these interests also constitutes a violation of the principles and legal institutions of principle. • Proportionality is highly reactive, at the same time fragile and one of the most fundamental principles of criminal law. • The breach or enforcement of proportionality can be linked to the amount and quality of the information available in criminal proceedings. • The institution of suspension of punishment cannot fully serve the principle and requirement of proportionate punishment if it does not take into account the secondary effects of punishment. • To eliminate secondary impacts, all tools are available to the law-applier and the legislator, but they are not used or recognized by the legislator.

The dissertation offers the following answers.

The interest is not violated if it is fully enforced. It is not enough simply to impose a penalty on the perpetrator and to enforce the punishment imposed. It is also necessary for the punishment to be imposed and enforced legally, that is, to comply with all the requirements of the rule of law and the general and specific conditions laid down by law.

Only the necessary and proportionate, as well as the individualized and sensible punishment may be fair, that is, one that respects the human rights of the sentenced person. Criminal proceedings in the broader sense are closely related stages in the process of criminal prosecution, and any of its roles, such as the investigation, the court's judgment, and the execution of the sanction as well, are not in all respects, even in terms of timeliness, and the loosening of the link between the various sections may degrade the efficiency of the whole process.

The results of the dissertation are also worthy of attention, as they point to the contexts and conclusions of those who have come to terms with the legal and practical experts of the age, whose significance is beyond dispute. Beyond their own inherent scientific value, following each other, almost building on each other, and ensuring continuity to the final findings of the dissertation. They include all the scientific knowledge and practical experience that today's legislator and law enforcement should use.

It can be stated that, in the cases that are included in the research, the lack of information or lack of detection caused the violation of the interests of the proportional repayment and, ultimately, the punishment. In light of this, it is right to conclude, that in each individual case, all information must be obtained separately, that provides an insight on the subject side beyond the material side is, and leads to the determination of the proportional legal reaction.

The age characteristics are perhaps the most significant characteristics of the material side of the offense. That is why we consider it necessary to introduce an institution of preventive probation supervision measures.

The research has shown in many cases, that unnecessary side effects may occur during a criminal procedure. In more serious cases, a side effect may go beyond the actual purpose of criminal prosecution and punishment and creates a disadvantage or forces the defendant into a disadvantage that even the lawyer did not want to achieve. In view of the above, it has been created and recommended to the law-applier and the legislator the secondary penalty as a category to be avoided or compensated.

That is why there is the possibility that, if the law correctly regulates the conditions, legislation can be used to minimize secondary penalization cases where the custodial sentence is suspended by the court. Given that the law restricts the possibility of reducing probationary duration, we had to find a solution that would allow the court to compensate in legal terms and conditions so that the length of the suspended term of imprisonment finally enforced would not actually decrease, so proportionate repayment requirement shall not be impaired.

This can only be achieved by bringing the start time of the probationary period, which is disproportionately distant in many cases, nearer to the date of the first instance judgment. This means a retroactive offsetting, not the reduction of the probation period. A retrospective set-off facility is offered for this.