A polgári házasság kialakulása és rendszere Magyarországon a nemzetközi fejlődés tükrében. A házassági kötelék keletkezése és felbomlása

Abstract

Értekezésem egyik alapkérdése, az volt, hogy a vallási elvek által meghatározott házassági köteléki jog milyen átalakuláson ment át a modern polgári államok létrejöttekor, és a szekularizált jogrend kibontakozását milyen tényezők befolyásolták. A dolgozat első felében (130 oldal) ezt a folyamatot mutattam be az elméleti alapvetést (bevezető és első rész) követő két nagyobb ciklusban, azaz a kötelék létrejöttével, valamint a kötelék felbomlásával foglalkozó részekben. A doktori értekezés első részében az egyház és az állam közötti hatásköri vita alakulását tekintettem át a házassági jogalkotás és jogalkalmazás tárgyában a nyugati kereszténység területén. A történeti alapok bemutatását követően a kronológiai rend és az ideológiai háttér szerint tagoltam a mérvadó gondolkodók (Aquinói Tamás, Wilhelm von Ockham, Páduai Marsilius, John Wyclif, Francisco de Vitoria, Marc Anton de Dominis, Benedikt Oberhauser, Martin Luther, Rotterdami Erasmus, Johannes Kalvin, Hugo Grotius, Thomas Hobbes, Johann Samuel Stryk, Baruch de Spinoza, John Locke, Montesquieu, Hieronymus Bruckner, Immanuel Kant, Voltaire) elméleteit. A második részben a polgári házasság intézményének nyugat-európai fejlődéstörténetét foglaltam össze. Először a római katolikus házassági jogrend létrejöttét és érvényesülését mutattam be, majd a 16. századot követően a katolikus, illetve a protestáns államvallású országok és territóriumok jogfejlődését vázoltam fel a kötelék létrejötte vonatkozásában. A magyarországi intézménytörténet áttekintésével a harmadik részben arra kerestem a választ, hogy milyen történeti előzmények és társadalmi mozgatórugók álltak – az 1848. évi XX. tc. hatályba lépéséig római katolikus államvallású, de felekezeti hovatartozás szempontjából plurális – magyar társadalomban a gyakran kultúrharcnak is nevezett ideológiai és politikai küzdelem mögött. Rámutatva a felekezeti házassági jogok olyan vitatott intézményeire, megoldásaira, amelyek a jogegység és a polgári jogegyenlőség szempontjából a modernizálást szükségessé tették, igyekeztem megválaszolni azt a kérdés, hogy a magyar házassági jog reformja során milyen hatások nyilvánultak meg. A polgári házasságról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk előkészítését a nemzet jogtudatában élő felekezeti jogok és a nyugat-európai modellek hatását vizsgálva mutattam be. Ezt a gondolati ívet a doktori értekezés negyedik és ötödik részében is követtem, amikor a bontójog nyugat-európai fejlődését, majd modelljeit (a felvilágosodás liberális házassági jogrendjét, a vétkességi elven alapuló protestáns bontójogi rendszert és a kánonjogi modellt), illetve a magyar bontójog fejlődésének sajátosságait írtam le. Ez utóbbit három korszakra osztottam: míg a 11-16. század vonatkozásában a kánonjogi elvek érvényesülésének kérdésére helyeztem a hangsúlyt, a vallási pluralizmus létrejöttétől az egyházügyi modernizációt megvalósító 1894-95. évi törvényekig a felekezeti jogok közötti eltérésekből adódó problémákat emeltem ki, majd végül a Ht. rendelkezéseit elemeztem a házasság megszűnése vonatkozásában. A doktori értekezés második felét (hatodik rész) 94 oldalnyi terjedelemben a házassági köteléki jog magyarországi modernizációjának értékelése teszi ki, amelyre a Baranya Megyei Levéltárban elvégzett kutatómunka eredményei alapján került sor. Az értekezést lezáró összegzésben (hetedik rész) a magyarországi jogfejlődés értékelésére az európai irányvonalak fényében került sor. Az értekezéshez csatolt nyolcadik rész a felhasznált szakirodalmat, a kilencedik rész a forrásokat, a tizedik rész a függeléket, azaz a levéltári kutatómunka során összeállított munkatáblázatokat tartalmazza.