A jogkövetés megvalósulásának vizsgálata az adójogban

Abstract

A társadalom jogkövetési hajlandóságának vizsgálata régóta foglalkoztatja a tudósokat. Kutatásuk általában túlment a szűkén értelmezett jogászi megközelítésen és szociológiai, statisztikai, pszichológiai módszereket is felhasználtak. Vizsgálódásaik nehézségét Sajó András jellemezte a legpontosabban: „A jog, mint társadalmi jelenség elválaszthatatlan a társadalmi érvényesülésének folyamatától, tanulmányozása tehát, egyszerre jogelméleti és szociológiai feladat.” Eszerint a jogkövetés kutatása szorosan kapcsolódott ahhoz a tényhez, hogy a jog társadalmi-kulturális jelenségként vizsgálható. Néhány XX. századi jogtudós túllépve a természetjogi és pozitivista szemléletmód dualizmusán közvetlenül vizsgálta a jog és erkölcs, az egyén és a jog és- a jogkövetés és a jog hatékonyságának viszonyát. A jogkövetés pénzügyi jogi érvényesülését számos külföldi és néhány magyar jogtudós és empirikus kutatás vizsgálta. Dolgozatomban az adójogi jogkövetés helyzetét az adójogi norma érvényesülésének vonala mentén vizsgálom. Egyfelől a jogi norma címzettjeit az egyént, az adózói rétegeket és csoportokat és a társadalmat, másfelől a közvetetten megjelenő, de az adózási viszonyokat alapvetően meghatározó államot illetve a közvetítő közeget a jogi normát és az adóhivatal szerepét és jellegzetességeit kutatom. Ugyanakkor foglalkoznom kell az adózáshoz kapcsolódó negatív jelenségekkel is, mint az adókikerülés-elkerülés, adócsalás, hiszen a jogkövetés ott ér véget, ahol ezek a negatívumok megjelennek.