A magyar közigazgatási bíráskodás európai integrációja

Abstract

A mai értelemben vett modern (tömegméretű) igazságszolgáltatás Nyugat-Európában is csak a második világháborút követően épült ki. A nyugat-európai régió 1950 és 1973 között az 1870-től számított gazdasági fejlődési szakaszban páratlan gazdasági expanziót produkált. A bruttó nemzeti termék évi átlagos növekedési üteme reálértékben elérte a 4,6%-ot. Ez az érték a történelmi trendérték kétszerese. A nyugat-európai államok és polgáraik még soha nem gazdagodtak ilyen mértékben. Az ötvenes-hatvanas évek expanziója együtt járt a jóléti állam - és vele együtt a jogállami intézmények - kiépítésével. Hozzá kell tenni, hogy a növekedés nem pusztán dinamikus, hanem rendkívül kiegyensúlyozott is volt. Mértékadó közgazdász körök véleménye szerint jelentős mértékben gyorsíthatta a gazdasági felzárkózás folyamatát a megfelelő jogi, kereskedelmi és pénzügyi intézményrendszer, valamint az oktatás színvonalát, illetve a műszaki fejlődést elősegítő állami szerepvállalás. Ebbe a körbe beletartozott az állandóan bővülő hatáskörű, kiszámítható igazságszolgáltatás is. A hetvenes évek közepére a gazdasági növekedés nagymértékben visszaesett." A visszaesés közvetlenül három forrásból adódott. A munkatermelékenység átlagos növekedési ütemének csökkenése mellett a születések számának drasztikus visszaesése és a munkanélküliségi ráták megháromszorozódása mögött azonban gazdasági strukturális okok húzódtak meg. Végső hatásában a válság az állami költségvetés lefaragását, a korábban kiépült jogállami igazság-szolgáltatási szervezet ésszerűsítésének, karcsúsításának gondolatát érlelte meg, illetve a bíróságokat is - mint a közszféra más elemeit - a közpénzek hatékony felhasználásának követelményével szembesítette. A közhatalmi funkció mellett teret nyert a konfliktusmegoldó, szolgáltató jelleg is.