Bodor Ádám prózája és a nem naturális narratológia. Az idegen narratív formái

Abstract

A disszertáció célkitűzése azon jelentős folyamatoknak, irányzatoknak és kérdésfelvetéseknek az áttekintése, melyek a hatvanas évek vége óta meghatározzák az elbeszéléselmélet nemzetközi történetének alakulását. Meglepően széles korpusz foglalkozik a narratológia mint tudományág kutatásával. Nemzetközi szakirodalmának elemzése rámutathat az összefüggésre, hogy viszonylag rövid története során miként vált a narratológia a humántudományok kitüntetett diszkurzív közegévé, egy lényegi, professzionális beszédmóddá. Az első nagy tematikus egységet egy tudománytörténeti áttekintés alkotja, a második nagy tematikus egység gyakorlati megközelítésen, a narratológiai szemléletet tükröző interpretáción alapul, a nem természetes narratológia viszonylatában vizsgálódik. Előtérbe helyezve ennek elméleti hátterét, Bodor Ádám prózájának értelmezésén keresztül világít rá jelentőségére. Dolgozatomban a Bodor Ádám műveiben megjelenő idegen fogalmát kívánom vizsgálni, olyan szempontokra helyezve a hangsúlyt, ami eddig elkerülte a recepció figyelmét. Az idegen motívumát Bodor Ádám prózájában úgy értelmezem, mint nem természetes narratív elemet. Meggyőződésem, hogy a Bodor szövegek interpretálásakor hatékonyan lehet hasznosítani a narratológia új irányzatai, iskolái által kínált lehetőségeket, melyek mindeddig többnyire reflektálatlanok maradtak, vagy éppen a Bodor recepcióban nem jelentek meg. A kétféle diskurzus révén egy olyan helytálló interpretációs stratégia hozható létre, amit Bodor Ádám szövegeinek olvasása során hatékonyan tudunk alkalmazni.