A művészeti élet alkotmányjogi keretei Magyarországon

Abstract

A XXI. század második évtizedének derekán túllépve azt tapasztaljuk, hogy az állam szerepfelfogása ismét változásban van, különösen az egyének tömegével jelentkező (kultúra)fogyasztói igényeinek tükrében. Ez a folyamat áthatja valamennyi társadalmi alrendszert, így nem csupán a jog világát, hanem a művészeti életet is – ebből adódóan pedig kisugárzó hatásokat fejt ki a művészeti jog területére egyaránt. Megfigyelhető, hogy az egységben kulturális jogokként felfogott oktatáshoz való jog, valamint a tudomány és a művészet szabadsága fokozatosan nagyobb szociális karaktert nyer, többdimenziós viszonyokat indukálva ezzel. A művészetre szűkítve a tendenciát makroszinten ez legalább három aktor egymásra hatását, és így érdekkonfliktusát jelenti: egyrészt az állam mint a szabályalkotó, másrészt a művész mint az értékteremtő, harmadrészt pedig az igényeket megfogalmazó társadalom. A felsorolt rendszerek kapcsolata e hármas determináltságban szükségszerűen mellérendelt, viszont a kényszerű egység feldarabolásával ugyanez a probléma eltérő pozíciókat képez. Míg az állam és az alkotó között alá-fölérendeltségi viszony rajzolható fel, addig a művész társadalommal való kapcsolata megmarad a mellérendeltség szintjén. Ennek a közösségi szempontból soktényezős szisztémának az első összefüggéseit kívánom bemutatni a jogtudomány eszközével: az állam és az alkotóművész viszonyának alakulását a kollektív igények alakulása tükrében.

A megjelölt fogalmi keretben a közjog sajátos jellemvonása az elemzés minden mozzanatában érvényre jut. Az alá-fölérendeltségi viszony adja az értekezés gerincét: kizárólag azoknak a jogviszonyoknak a hálózatát kívánom felrajzolni, ahol ez a tulajdonság kimutatható. Ez azt követeli meg, hogy az alkotmányjog keretrendszerében értelmezzem a művészetet. Ahogy azonban a társadalmi vonatkozásoknál, úgy az alkotmányjogon belül is eltérő modellek figyelhetők meg a művészet megragadásában. Ezek közül két megközelítés mentén mutatom be az állam művészettel összefüggő szabályozását: egyrészt az egyén szempontjából, mint a közhatalommal szembeni szabadságon, másrészt az állam szerepvállalásának mértékén keresztül. A két aspektus több ponton egymásnak ellentétes irányú igények összességeként nyilvánul meg, így az alkotmányjog legfőbb feladata, hogy megtalálja azt az egyensúlyi helyzetet, amely az érdekelt felek súrlódása csökkentésének optimalizálása mellett a társadalmi igényeket is kielégíti. Végső soron tehát a kérdés az, hogy meddig a pontig terjed az egyén szabadsága, valamint azzal párhuzamosan a közhatalom tartózkodása, és mikortól, milyen területen fogalmazódik meg az állam aktív szerepvállalásának igénye – bármelyik érintett (egyén vagy állam) részéről.

|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||| In passing the middle of the second decade of the 21st century, it is observed that the state’s concept of role is changing again, especially in light of the growing quantities of demands of individuals as consumers (of culture). This process pervades all social subsystems, so not only the world of law but also the artistic life – therefore it has an impact on the field of artistic law as well. It can be observed that the right to education and the freedom of science and art comprehended jointly as cultural rights, gains progressively greater social character, hereby inducing multi-dimensional relations. Narrowing the tendency to art, it means the interaction and accordingly the conflict of interests of at least three actors at macro level: on the one hand, the state as regulator, on the other hand, the artist as value-producer and thirdly, the society formulating demands. The relation of the listed systems is necessarily co-ordinate in this triple determinateness, however, by dismembering the inevitable unity the same problem constitutes different positions. While a subordinate relation can be delineated between the state and the artist, the relation between the artist and the society remains on the level of interdependence. I would like to demonstrate the first correlations of this – from the public aspect – multifaceted system, by the means of jurisprudence: the changes in the relationship between the state and the creative artist in light of the development of collective demands.

Within the marked conceptual framework the specific characteristics of public law prevails in every momentum of the analysis. The subordinate relationship provides the backbone of the dissertation: I would like to represent solely the network of those legal relationships where this feature can be detected. This requires construing the art in the framework of constitutional law. Nevertheless, as in case of social changes, different models can be observed within the constitutional law in apprehending art. I will demonstrate the art-related regulation of the state along two approaches: on the one hand, from the perspective of the individual as freedom vis-á-vis public authority, on the other hand, through the extent of the participation of the state. The two aspects manifest as a complex of contradictory demands on several points, hence the main function of constitutional law is to find that balanced position which satisfies the social demands beside the optimization in reducing the friction between the interested parties. Ultimately, the question is how far the freedom of the individual and in parallel the refrainment of the public authority extends, from which point and in which field the demand for the active participation of the state is conceived – on the part of any of the involved parties (the individual or the state).