A külföldiek magyarországi bevándorlásának, illetve letelepedésének szabályozása, és elbírálásának gyakorlata a kezdetektől napjainkig

Abstract

Az 1947-1990. közötti időszakban az idegenrendészeti tevékenység a rendőrség keretein belül szigorúan titkos tevékenység volt. Ennek következtében a letelepedéssel kapcsolatos információk alig kerültek nyilvánosságra. Az idegenrendészettel kapcsolatos döntések kisebb része született meg valamilyen szintű jogszabály megalkotásával, nagyobb részük politikai döntés, vagy annak következménye volt. így volt ez a letelepedés területén is. A volt szocialista országokból való letelepedést, elsősorban az ott élő magyar nemzetiségűek letelepedését csak kivételesen engedélyezték. Szinte csak azok a kérelmek kerültek engedélyezésre, amelyek indoka a házasságkötés volt. Sok magyar fiatal tanult ugyanis ezekben az országokban - főleg a volt Szovjetunióban -, és közülük sokan találtak maguknak ott házastársat. A házasságkötést követően jelentős számban választották további tartózkodásuk színhelyéül Magyarországot és kérték letelepedésük engedélyezését. Arról sem rendelkezhetünk pontos adatokkal - mint ahogy azt Tóth Pál Péter kutatásai bizonyítják -, hogy ebben az időben hányan maradtak jogellenesen külföldön. Csak azoknak a száma ismeretes - de az sem pontosan -, hogy hány fő követett el tiltott határátlépést, illetve tagadta meg a hazatérést ebben az időszakban. Az elutasított kérelmekről, tehát azok számáról, illetve az elutasítás indokáról sem rendelkezünk adatokkal.