A színképzés módszerei a festészetben

Abstract

Dolgozatomban a festészeti színképzéstechnika problémakörével foglalkozom. A képalkotás és a festészeti nyelv komplexitásában a színképzéstechnika helye ott van, ahol a „Hogyan festette/festenéd meg?” kérdése megválaszolható. A színek színképzéstechnikai megközelítése a festői alkotófolyamat gyakorlati szempontjait érinti: miként lehet megfesteni egy-egy színállapotot és mik azok a tényezők, amelyek ezt meghatározhatják. A kérdésre adott válasz nem a tárgyak megnevezéséhez, vagy a hozzájuk kötődő fogalmakhoz, hanem a vizuálisan isható élmények képi megfogalmazásához vezet. Kandinszkij felhívja a figyelmet az érzékszerveink által befogható és befogadható jelenségek egymásra hatására – úgy gondolom –, nemcsak a festők nem mondhatnak le a látható és a nem látható valóság megtapasztalásáról, élményeink sokrétűségének felismeréséről. A festő a színek által láthatóvá tesz; festőként tehát kiváltképp nélkülözhetetlen és elengedhetetlen a festői aktus, az alkotófolyamat beteljesítéséhez egyrészt a természetben látható színek és formák tanulmányozása, másrészt a vizuális nyelv használatának elsajátítása, és nem utolsó sorban pedig a festészeti anyagok és technikák ismerete. Amennyiben festészeti tanulmányaink során a Mesterségbeli Tudás vérünkké válik, úgy akkor is magától értetődően használjuk majd a vizuális nyelvet és a festészeti anyagokat, amikor festés közben az alkotófolyamat mechanizmusai esetleg másra irányítják a figyelmünket, és a megvalósítás gyakorlati és technikai kérdései legfeljebb csak a képre-figyelés perifériáján kaphatnak helyet.