A nagylelkűségre irányuló várakozások feltáró elemzése

Abstract

A nagylelkűséggel szembeni várakozásokat felmérő közgazdaságtani elemzések rendszerint pénzfelosztáson alapuló diktátorjátékok segítségével számszerűsítik az egyének előrejelzéseit. Az allokációs magatartásról alkotott előzetes feltételezéseink tanulmányozása viszont azon helyzetekben is szükségszerűnek bizonyul, amikor a rendelkezésünkre álló idő elosztására vonatkozóan hozhatjuk meg döntéseinket. Az áttekintett szakirodalmi bázis kevésbé feltárt részterületeit érintő kutatási kérdéseim megválaszolására hipotetikus keretekbe ágyazott diktátorjátékokat folytattam le. Az első – rétegzett mintavételt és kérdőíves megkérdezést alkalmazó – kísérlet alanyai egyrészt átadni szándékozott pénzösszeg-nagyságokat jelöltek meg, másrészt megbecsülték a nekik szánt esetleges felajánlásokat. A korábbi kutatási eredményekkel egybecsengően leggyakrabban egyenlő arányú elosztás, illetve annak előrevetítése volt megfigyelhető, miközben a szereplők adakozási és várakozási döntései szoros pozitív együttmozgást jeleztek. A születéskori nem, valamint az életkor mint demográfiai tényezők tekintetében mindazonáltal nem volt kimutatható szignifikáns hatás. Hazai mintán még nem tapasztalt módon kvantifikáltam a magasabb iskolázottság és a kedvezőbb anyagi körülmények következtében tetten érhető jelentősebb mértékű nagylelkűséget, az adakozásokhoz mért várakozások jobbára pesszimista előfordulásait, továbbá a magasabb jövedelmi szint és az összetettebb társulási viszonyok mellett előálló optimistább szemléletű várakozásformálást. A második – egyetemi hallgatói válaszadáson nyugvó – kísérletben a résztvevők arra irányulóan tettek becsléseket, hogy véleményük szerint az adott fiktív szituációk diktátorai milyen hosszú intervallumot lennének hajlandóak átvállalni egy ingerszegény környezetben előírt időzés alkalmával. Az azonos (fele-fele) hányadokat kijelölő osztozkodás leginkább jellemző anticipálása itt szintén megmutatkozott. A társas távolság, a tétméret, a születéskori nem és az életkor befolyásoló szerepe nem volt bizonyítható. A képzési szintek közötti eltérések csupán részben nyertek alátámasztást.