„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” - Látássérült anyaság a társadalmi reprezentáció, az egyéni tapasztalat és az anya-gyermek interakciók szemszögéből
Abstract
Doktori disszertációmban a látássérült emberekről alkotott szociális reprezentáció sajátosságait, illetve a gyermekvállalásról, szülői szerepről való gondolkodást vizsgálja látássérült gyermekvállalás előtt álló nőkkel és édesanyákkal, és látássérült anya-gyermek párosok interakcióját vizsgáljuk azzal a céllal, hogy feltárjuk azokat az interakciós sajátosságokat, melyek a látássérült anyák gyermekükkel folytatott szabad játék interakciója során figyelhetők meg. Kutatásunk három részre osztható, melynek első részében egy, a különböző fogyatékossági típusokkal kapcsolatos szociális reprezentáció vizsgálatot készítettünk. Második vizsgálatunk során félig strukturált interjúkat készítettünk látó és látássérült nőkkel. Kutatásunk harmadik részében interakció vizsgálatokat készítettünk látó és látássérült édesanyákkal és 12-18 hónapos látó gyermekükkel. Vizsgálataink során mindvégig fontosnak tartottuk a fejlődési pszichopatológiai és az interaktív specializáció elméleti keretekben való gondolkodást. Egyik fontos megállapításunk, hogy a látássérült anyák gyermekükkel folytatott interakciója során a vokalizációnak jelentős szerepe van az anyák kontrollérzetében, ami a gyermekkel folytatott interakció során rezilienciát biztosít az anyák számára, lehetővé téve a sikeres adaptációt és a kompetens működést gyermekükkel. Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a látássérült anyák hajlamosak azonosulni az őket érő bizonytalanság és korlátozottság naiv vélekedéseivel, mely egy vulnerabilitási tényezőnek tekinthető a gyermekgondozásban és az anya-gyermek kapcsolatban. A vizsgálataink eredményei közötti összefüggések, kapcsolatok megállapításával és következtetéseinkkel egy integratív szemléletet kívántunk képviselni a fogyatékosságtudomány és fejlődéspszichológia keresztmetszetében elhelyezkedő témában.