Érzések a szavak mögött – A pszichoanalízis klasszikusai a nyelvről
Abstract
Noha a pszichoanalízis tudományának és a nyelvészetnek a közelítését Freud már 1910-ben igényként fogalmazta meg, és Ferenczi Sándor, Sabina Spielrein, Hollós István, Bálint Mihály írásai számos, a nyelvész számára is nagyértékű gondolatot tartalmaznak, e művek számba vétele, valamint a pszichoanalízis klasszikusainak nyelvészettel kapcsolatos szemléletmódja máig kevés figyelmet kapott. A téma vizsgálatát még vonzóbbá teszi, hogy a Freud fölvetette igény a nyelvészet oldaláról is megfogalmazható (amint Fónagy Iván ezt meg is tette), ám a nyelvészetben is csak kevés nyomát találjuk a pszichoanalízisre való hivatkozásnak.
Az értekezés kísérlet annak bemutatására, vajon miért gondolhatták Freud és tanítványai, követői, hogy a két tudomány kölcsönösen támogathatja egymást.
Elméleti alapvetést követően elemzi és összehasonlítja többek között a föntebb említett szerzők műveit. Az elméleti tájékozódás és a részletes elemzések összegzéseként nyolc olyan jegyet azonosít, amely egy kifejezetten pszichoanalitikus ihletettségű nyelvészeti szemléletmódot határoz meg.
Mindezek után a dolgozat bemutatja, hogyan élnek tovább a közelítésmód elemei a 20. század második felétől napjainkig a modern pszichológiai irányzatokban, a pszicholingvisztikában, vagy a modern pszichoanalitikus gyakorlatban.