Szőllősy András rézfúvós kamarazenéje
Abstract
Doktori disszertációm tárgya a Bartók utáni zeneszerző generáció kiemelkedő alkotójának,
Szőllősy Andrásnak rézfúvós kamarazenéje. Az életművet kutató zenetudósok nem fektettek
különösebb hangsúlyt az alábbi négy kompozíciót magában foglaló szegmensre: Musiche per
ottoni, A Hundred Bars for Tom Everett, Suoni di tromba, Quartetto di tromboni. A kutatói
kérdésfelvetéseim az alábbi jelenségeket vizsgálják: A legfontosabb kutatási szempontom a
négy kompozíció zeneelméleti analízise, továbbá megvizsgálom az életműben betöltött
szerepüket, a művek keletkezéstörténetét és napjainkig nyúló utóéletét. Dolgozatom analitikus
természetéből és a történeti hátteret kutató jellegéből fakadóan igyekszem elkerülni a művek
jelentéstartalmát elemző megközelítéseket, mivel véleményem szerint a rézfúvós
kamaradarabok, és általában véve a Szőllősy zenéjének metafizikai, zeneesztétikai tartalmainak
vizsgálata önálló értekezést kíván meg. Dolgozatomnak nem célja az előadóművészet és a
zeneelmélet társdiszciplináihoz tartozó tudományterületek szempontrendszerének és fogalmi
apparátusának átvétele, célja viszont a szorosan vett zenei megoldások feltárása. Igyekeztem
egy olyan szempontrendszer felvonultatására, amely a kompozíció dallam-harmónia-ritmikaforma jellegű analízis eredményeit társítja a művek történeti hátterével. Ez az öt vizsgálati
szempont ugyanis – amellett, hogy zenetudományos diskurzus alapjául szolgálhat – nézetem
szerint egzakt leírást ad a szerző művészetének dolgozatban tárgyalt szegmenséről.