Gyors folyadékkromatográfiás fordított fázisú állófázisok kémiai és kinetikai jellemzése
Abstract
Az elválasztástechnikai eljárások közül az egyik leggyakrabban alkalmazott analitikai
módszerré vált a folyadékkromatográfia (LC), mind a kutatás, mind a rutinvizsgálatok során.
Az utóbbi évek során számos technikai fejlesztésnek köszönhetően az eddig elérhető
nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás (HPLC) készülékek mellett egyre nagyobb teret
nyert az ultra-nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás (UHPLC) készülékek használata is.
Az alapvető különbség a két műszer között, hogy míg a HPLC-nél a felső nyomás korlátja 400
bar volt, addig az UHPLC készülékek 1000-1200 barig is üzemelnek.
Erre azért volt szükség, mert ha kisebb szemcseátmérőjű ún. szub-2 µm (2 µm alatti) tölteteket
használunk, akkor a nyomás növekedni fog. A nyomásesés mérséklése érdekében UHPLC-s
rendszereknél általában rövid folyadékkromatográfiás oszlopokat használnak.
Így az elemzési idő is csökkenthető az elválasztások során a rövidebb oszlopkialakítás és az
alkalmazható magasabb optimális lineáris sebességeknek köszönhetően, emellett azonban az
oszlop hatékonysága nem feltétlenül nő. Az elválasztás hatékonyságának növelése érdekében
hosszabb oszlopokra van szükség, melyek használata magasabb elméleti tányérszámot
eredményez, de ebben az esetben ismét számolnunk kell a nyomás, illetve a mozgófázis
súrlódási hőjének növekedésével, így az oszlop és a készülék korlátaival.
A készülékek fejlődésével párhuzamosan az állófázisok területén is folyamatos újításokkal
állnak elő a gyártók a felhasználók igényeinek kielégítésére. A részecskeméretek folyamatos
csökkentése mellett fontos megemlíteni, hogy a nem-porózus, a perfúziós és a teljesen porózus
töltetek mellett megjelentek a héjszerkezetű és az monolit típusú állófázisok is.
Az állófázisok szerkezetének fejlődése mellett nagy hangsúlyt fektetnek még arra, hogy a
töltetek szélesebb pH tartományban is használhatóak legyenek, erre a célra először a Waters
fejlesztett olyan szilikagél alapú állófázist (XTerra), amely a vázában metiléncsoportokat is
tartalmazott. Ezek az oszlopok bázikus körülmények között sokkal stabilabbnak bizonyultak,
mint a korábbi szilikagélek. Később szintén a Waters használt etilénnel kapcsolt trietoxi-szilánt
a szol-gél kialakításához. Ezeket az oszlopokat XBridge néven hozták forgalomba.
Kirkland és munkatársai két szomszédos szilanolcsoport segítségével egy speciális kötésű fázist
fejlesztettek ki. Ezt a terméket az Agilent Technologies Zorbax Extend néven forgalmazza és
számos oszlopkonfigurációban kapható. A Phenomenex is kifejlesztett egy eljárást, hogy
állófázisaik kiterjesztett pH tartományon belül is alkalmazhatóak legyenek. A szilikagél
gyártásának utolsó szakaszában egy szerves réteggel új kompozit részecskét hoznak létre.
Így a részecske mechanikai szilárdsága és hatékonysága megmarad, miközben a szerves héj
megvédi a részecskét.
Az is fontos fejlesztési szempont volt, hogy bázikus vegyületek elválasztása is lehetséges
legyen fordított folyadékkromatográfiás körülmények között. Ehhez ma már rendelkezésünkre
állnak az ún. bázis-deaktivált fordított fázisú állófázisok, melyeknél a szilikagél felületi
módosítása során hátramaradt szabad szilanolcsoportok számát utószilanizálással csökkentik
minimálisra.